Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)

III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus

558

III. RÉSZE. A’ KALAÚZ

' Rom. l.v. 32. 1 Corinth. 6. v. 10.

Gal. 5. v. 21. Ephes. 5. v. 5. Apocal. 2. v. 8. - Pag. 282.

1 Pag. 279. ex Lutheri. Postil.

Domestica, Fer. 2. Pentecost.

4 Postil, dornest. Torgae, Anno 1601. Cone. 1. fer. 2. post Pentecost.

Luth. to. 1. Epist. Lati. ep. 238.ad Melancht. Vide tom. I. defensionis Bellarmini fol. 323. et sequ.

1 Pag. 278, 591, 793. Vide Kalauz, I. 746.

Vide Valcn.

1, 2. Dispu.

1. quaest. 4. p. 4.

Contradictio.

bizonyos, hogy, ha nem kárhozik a’ ki Törvény-ellen cselekeszik, szintén oly bátorságos menedékek vagyon a’ Luteristáknak minden gonoszságra, mintha Törvény sem volna. A’ Sz. írás pedig ez- ellen, száma nélkül mondgya; Biogy, a’ ki Törvény-ellen cselekeszik, halálra méltó, és Isten országába nem mégyen.

Magyarázván Balduinus, mint lehessen az, hogy a’ híveket a’ törvény-szegés- nem kárhoztattya, azt mondgya; hogy, 2Fides in Christianis, facit, ut peccata ipsis non imputentur; a’ Hit csele- keszi, hogy a’ Bűn ő-bennek, bűnnek nem tartatik. És erre, Luter-' nek iIlyen aitatos szavait hozza elő (mert ezt, Pia locutió-nak nevezi) 3Mint egy csep víz a nagy rakás tűzben mingy árt meg- emésztetik: úgy az egész világ bűneit, a’ Krisztusban-való Hit megemészti, mint a polyvát. Kár, hogy Balduinus utánna nem írja, a’ mit ugyan ot monda Luter; tudni illik, hogy a’ kiben Hit vagyon, annak bűneit Isten csak úgy nézi, mint az Anya kisded hátiak ganejlását; mellyet nevet, mint valami jó dolgot, mivel a’ Hit cselekeszi, hogy a’ mi szarunk nem büdös Isten élőt:

4 Nullum est amplius in mundo peccatum, nisi Non credere. Alia peccata sunt, sicut quando meus Joanellus, vel Magdalenula cacat in angulum; omnes rident, quasi bene factum sit: Sic et Fides facit, ut stercus nostrum' non foeteat coromi Deo. Summa summarum, Non credere in Filium, id unicum et solum est Peccatum in mundo. Azért mind ezekből azt hozza-ki Luter, hogy bár vétkezzék ember; csak hidgyen, semmit nem árt: Esto Peccator, et pecca fortiter, sed fortius fide: sufficit quod agnovimus agnum, qui tollit peccatum mundi: ab hoc non avellit nos peccatum, etiamsi millies millies uno die forniceris, aut occidas.

Ezek ha így vannak; bizonyos, hogy minden gonoszságra tágas út nyittatik, mert, ha Isten én-bennem semmit Bűnnek nem tart; ha mind e’ világ vétkét füstbe bocsáttya, és megemészti a’ bennem-való Hit: miért kel a’ törvény-szegéstül, és feslett gonosz- ságtúl iszonyodnom? mi károm benne ha vétkezem?

Eszébe vévé Balduinus, hogy ez igen tágas út, a’ gonoszságra: azért más extremumra szökik, és azt írja; hogy, 5Nincs abban igaz Hit, valaki parázna, fösvény, lopó, részeges, szitkos: Qui peccat, jam Fidem amisit; valaki vétkezik, az immár Hitit elvesztette. Ha ez így vagyon: nem igaz tehát, a’ mit nem régen Lutertü 1 haliánk, hogy az igaz Hit megemészt minden Bűnt, úgy hogy bűnnek se tartassák, mert inkáb, a Bűn óltya és emészti a’