Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
III. KÖNYVÉNEK II. BÍZÓNYSÁGÁRÚL. 533 Profetián, Profetiát értettünk, kiben ha vétkeztünk, bünhödgyünk érette. Hazud abban Balduinus1, hogy én CochloeusbbX azt állatom, hogy Luter 1525. Esztendőben írta a’ Pápa romlásárúi való jöven- döllest, mellyet Balduinus 1522. Esztendőben mondgya hogy írta: Mert én, csak azt írtam2 a’ könyv szélire, hogy Cochlucus, in Actis anni 1525. és 1526. leírta a’ Luter szavait. Semmit arról nem szóllottam, mely esztendőben írta Luter azokat. Hatodszor: Csudállya Balduinus3; Hogy egy olyan ember, mint Luter, ennyi sok népeket meghajtott. És nem vészi eszében, hogy egy bolond oly követ taszíthat a’ kútban, hogy tíz okosnak is gond azt kivonni. Arius, és Mahomet régenten; Zwinglius, és Calvinus mi üdönkben, sokkal többet maszlagosítottak meg, hogy sem Luter: de ezzel, hamisságokat csudálatossá nem tették. Miért gyarapodott pedig ily bokrosán a’ Luter bojtorjánnya, bövségesen megmagyaráztam a’ Kalauz-ban4. Abban nem igazat mond Balduinus, hogy5 Fegyverrel, és vérontással nem nevekedett a Luter tudomány: Mert a’ Kalaúzban előszámlált Historicusok külömbet írnak. És maga Balduinus mondgya6, hogy a’ Saxóniai Elector, és a’ töb Heroés, nevezetes fő emberek, kardal és erős hadakkal7 oltalmazták az Augustai Confessiót. Hamissan írja azt-is Balduinus8; hogy 1530. Esztendőben, az Augustana Confessiót meg nem vetette az Imperiális Győlés. Mert, a’ kik nállamnál inkáb forgottak az Németországi Végezé- sekben, így írnak e’ dologról9: Confessio, Anno 1530. die 25. Junii, Augustee oblata, gravissimo Imperii Decreto, 19. Novembr. condemnata. Subscripserunt appensis sigillis illi Decreto, Electores quinque, Principes Ecclesiastici 30. Sceculares 23. Abbates 22. Barones 32. Civitates liber ce 39. Ita Cochlceus, qui Comitiis interfuit, in Actis Lutheri ad Annum 31. Surius in Commentariis, eodem Anno; ut merito Melanchthon, lib. 1. Epist. ad Oberenbergerum, dicat; Non libere sibi meminisse Comitiorum Augustanorum, in quibus, gravissimo judicio Evangelici sint damnati. Én a’ távúi és régen lett dolgokról, külömbet nem mondhatok, hanem, a’ mit szava-hihető fő emberek Írásiban olvasok. Ha mi szám-vetése vagyon Balduinus- nak, azokkal computállyon a’ kik ezeket írva hatták. Azt írtam a’ Kalaúzbeca, hogy az Új Hitekre, a’ Fejedelmek hajtották a’ kösséget; és Mártiromság-nélkül, mint a’ szélmutató 1 Pag. 163. 2 Kalauz, I. 199. 3 Pag. 165. ' Kalauz, I. 207. 5 Pag. 168. 6 Pag. 171, 172. 7 Defensio haec qualis. Judith 1. v. 12, 8 Pag. 170. 9 Bernard. Dorhof, Apodixi, Calvinis- tas non esse Confession. Augustanae, cap. 2.
