Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)

III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus

528

III. RÉSZE. A* KALAÚZ

1 Pag. 147.

2 Pag. 148. et 149.

3 Pag. 148.

4 Pag. 149, 328.

Distingue

tempora,

concordabis

Scripturas.

3 Kalauz, I. 184.

a’ mi merő igaz; hogy, nem elég az Isteni hivatalhoz, hogy valakit a’ maga Hitin-való gyölekezet kedvel: hanem e’hez más kívántatik; tudni illik, hogy azoktúl légyen rendelése, és küldése, kik az Apostolok idejétül fogva, szakadás nélkül egymás után hatalmat vettek az Egyházi szolgák Szentelésére.

A’ töb Bizonyságokra úgy felel Balduinus, hogy helyén hadgya a’ mit erőssítenek. Mert megvallya1, hogy a’ Saxoniai Elector, mikor Iskolai tanításra hítta Lutert, nem arra hítta, hogy a’ Pápista hitet ostromollya. Azt-is helyén hadgya, hogy a’ Világi Fejedelem nem rendelhet Egyházi szolgákat: mert2, Administratio Ordinationis, ordini Ecclesiastico competit; az Egyházi szolgák rendelése, Egyházi embereket illet.

De lás szép dolgot: magammal akar engem Balduinus öszve- vesztetni.

Először, azt írja; hogy3, Felforgatom ezt az Egyházi hivatalnak formáját, mellyet a’ Pápistaság csak a Püspököknek enged, mivel azt írom, és Gratianussal bizonyítom, hogy némely királyoknak megengedte az Anyaszentegyház, hogy az Egyházi Pásztorok helybe ne álhassanak, mig a Király jóvá nem hadgya választásokat. De ez a’ Balduinus gondolatlansága, hogy meg nem választya az Egyházi állapatra-való Szentelést, mely a’ Püspököktől lehet, a’ bizonyos helyben-való állatástúl, melyhez, a! Fejedelmek, és egyebek jó akarattya-is kívántatik.

Másodszor, azt írja, hogy én ellenkezem magammal: mert4, Egy-felől azt írom, hogy a’ Püspök szentel Papot, de a kösség javal- lásával; más-felől azt mondom, hogy a kösségnek egyéb tiszti nincs a Papok rendelésében, hanem hogy bizonyságot tegyen a’ választott személynek erkölcsérül. Ez-is Balduinus balgatagsága. Mert én, világos szókkal írtam, hogy régenten, nem csak az Egyházi személyek választották azokat, kiket a’ Püspök felszentelt: hanem a’ kösség- nek-is része volt ebben. Az-után pedig a’ Laodiccea-béli Concilium, látván a’ kösségnek módatlan zűrzavarját e’ dologban, megtiltotta a’ kösség választását; és csak azt háttá a’ Kösségnek, hogy a' felszentelendő személynek erkölcsérül bizonyságot tehessen. Ebben semmi ellenkezés nincsen. Mert külömb üdőkben, külömb szokási lehetnek az Anyaszentegyháznak.

Legutólszor: Balduinus ördögi bűzt érez a’ Luter szavaiban, mellyekkel azt vítattya5, hogy Minden Keresztyén, Pap: és hogy az Aszony-embernek-is parancsolva vagyon, hogy Predikállya az Isten