Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
III. KÖNYVÉNEK II. BIZONYSÁGÁRÓL: 529 igéjét, Keresztellyen, Ur vacsorát szolgáltasson, mivel ötét-is illeti a’ Vég vacsorán-való mondás: Ezt cselekedgyétek. Azt mondgya azért Balaninus, hogy ezeket Luter írja, és jól írja1: Mert Apostoli Omnibus Christianis tribuunt potestatem praedicandi Evangelium, az; Apostolok minden Keresztyénnek hatalmat adtak az Evangeliom predikállására2: Omnes Christiani jus habent praedicandi, absolvendi. De azt veti utánna; hogy, Ezzel a hatalommal, csak az Egyházi tisztre választatott személyek-által élhetnek. Ezek merő hiúságok: 1. Mert sohúlt az Apostolok hatalmat nem adtak minden Keresztyénnek a’ Predikállásra, Úr vacsora szolgáltatására, és egyéb Egyházi dolgokra. Sőt3 Sz. Pál, nyilván tiltya a’ tanítástól az Aszony-embereket: és azt írja, hogy4 az Anyaszentegyházban, nem minnyájan Doktorok, vagy Pásztorok, etc. 2. Ha az Apostolok hatalmat adtak mindennek a Predikállásra; sőt, ha parancsoltatok, hogy azt mivellyék, Hoc facite: ki tilalmazhattya őket, hogy] Istentől adott hatalmokkal ne éllyenek? Miért akarják csak magoknak tolvajolni a’ Prédikátorok, a’ mit Isten mindeneknek adott? 3. A’ Balduinus glossayx, felforgattya a Luter textussät. Mert Luter5, azt veti fondamentomúl, hogy egyenlő-képpen Papok minden Keresztyének; Omnes Christiani ex aequo Sacerdotes sunt. Tehát i a’ Papságban, semmi külömbség nincs a’ Prédikátorok és a’ bábák; közöt. Az-után azt írja; hogy, Valakinek megengedtetett az Isten Igéjének hirdetése, annak a töb Papi tisztek cselekedeti-is megengedtetnek. Közönségesen pedig minden Keresztyénnek engedte Krisztus, sőt parancsolta ama mondással, Hoc facite in meam commemorationem, hogy Predikállyanak, mert a Commemoratio, nem egyéb a predikállásnál, melyben a Krisztus halála hirdettetik. Itt Luter, nem; valami hívolkodó hiuságos hatalmat enged minden Keresztyénnek; hanem a’ hatalomnak cselekedetire, gyakorlására, és a’ hatalommal való élésre kötelez mindent. Azért, nem illik a’ Luter szavaihoz a’ Balduinus trágyája. Ha másut, külömbet írt Leiter, nem csuda: mert soha sem járt a’ Luter kereke egy vágásban. Nincs-is a’ Sz. írásban semmi jelensége annak, hogy minden Keresztyének egyaránt Papok: mert Krisztus Urunk, csak az Apostoloknak mondotta a’ Végvacsorán, hogy azt cselekedgyék, a’ mit ő csele- küvék akkor. Mind ezekből kitetezik, és Balduinus sem tagadgya, hogy Luternek nem volt emberek által hívatallya az Új tudományok híntegetésére. Pázmány Péter művei. V. kötet. 67 jj Eb 11 fj 1 Pag. 151, 181, 184, 336, 363, 368, 672, 2 Pag. 368, 336, 3 I. Tim. 2. v 12. I. Cor. 14. v. 34. 4 I. Cor. 12. v. 29. Rom. 12. v. 4, Ephes. 4. v. 11. Lásd cap. 3 § 2. n. 5. ä Verba Lutheri vide in Kalauz, I. 184 Mortem Domi ni annuntiabitis. /ccaSKjs r«
