Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
III. KÖNYVÉNEK I. B1Z0NYSÁGÁRÚL. 515 Sok csavargás-után, Balduinus az Ecclesiam veti a’ visza- vonyások itíletit. Mert azt írja; hogy,1 A visszavonj ások leszállításában Hlyen mód vagyon: A’ tudós Doktorok szorgalmatoson vizs- gállyák a közbevetett kérdést a Sz. írásból. Ezeknek tetczéseket approbállya, erőssítcse az Ecclesia. Azután, a’ Világi Fejedelmek oltalmazzák ezt a végezést, kiszaggatván a tévelygéseket. Bezzeg1 ez az igaz út, mellyet a’ Romai Ecclesia követ. De a’ Luteristák és Calvinisták-közöt, ennek helye nem lehet. Mert az Ecclesiának erősítése-után-is, szabad ő-nállok azt mondani; hogy az Ecclesia itíletit examinelni kel, és ez az Exámen minden emberre bízatott. í azért nem kel, mint az Úr borát, a’ hívekre vetni az. Ecclesia végezését: mert az Ecclesia-is szinte úgy megcsalatkozhatik, mint akármely Tanító. És így szintén oly erejében marad a’ viszavonyás az Ecclesia végezése-után, mint azelőt, ha az Ecclessiának Isten oly bizonyos Ígéretet nem tett, hogy efféle versengésekben el nem tévelyedhetik. Végezetre, rútúl szidogattya azt Balduinus, a’ ki a Sz. írást rósz Bírónak mondotta:2 Notetur impia illa vox Esavitoe, qua Scripturam vocat Judicem ineptum. Tudom bizonnyal, hogy én soha, sem szómban, sem írásomban, a’ Sz. írást rósz Bírónak nem mondottam : sőt mindenüt azt állattam, hogy a’ Szent írás, nem Bíró, hanem az Istennek csalatkozhatatlan Törvénye, melyre kel nézni a’ Bírónak, úgy mint bizonyos mértékre, igazító sinórra, szegeletes regulám. A’ kit azért Bírónak nem vallók, lehetetlen hogy azt rósz Bírónak mondhassam. Más az, hogy én Esavita nem vagyok. Nincs-is ilyen embernek, mint Balduinus, arra hatalma, hogy míreánk nevet adgyon. Balduinus az, a’ ki a’ Sz. írást, Ineptum ac incommodum Judicem, rósz és alkolmatlan Bírónak nevezte. És meg akarván ismértetni, hogy nem én szavaim ezek, hanem Balduinusé; a’ Nyomtatásban,3 külömböző, ’s nagyobb bötükkel, sőt parenthesisben írta ezeket a’ maga szavait az én mondásim-közzé; és egy nimirum-ot adván eleikbe, világoson jelentette, hogy ez ő mondása, nem enyim. Azért, mint-hogy hatalma vagyon hogy nevet vehessen magának, magát nevezi Esavitának, mikor Esavita szavainak írja lenni a’ mit maga mondott. E’hez hasonló szemtelenséggel írja sok helyen, 4hogy Bellar- minus, lib. 2. de Conciliis, cap. 12. a Pápák Decretomát, igaz szent írásnak mondotta, mert ezt Bellarminus nem mondotta. Nincs-is azon a’ helyen szó a’ Pápák Decretomkrúl, hanem a’ közönséges 65* 1 Pag. 107. Vide Getser. om. l. Delens. Bellar, föl. 1215. supra föl. 512. 2 Pag. 107. J Ita Balduin, pag. 105. 4 Pag. 108. 125, 490, 572.
