Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
398 I. KÖNYV : AZ SZENT IRÁSRÚL. 1 Lib. 1. c. 14. n. 4. Lib. 3. c. 17. n. 8. cap. 21. n. 2. et 3., Lib. 4. c. 8. n. 8., cap. 10. n. 30. etc.- Ita Augustin 1. contr. Crescon. cap. 32—33. 3 Matth. 16. v. 18. 4 Matth. 17. v. 5. 5 2. Thessal. 2. v. 14. Male ergo his Patribus probant Novatores suam imaginationem. 6 2. Thessal. 2. v. 14. A kérdés azért abban vagyon: Ha most, minek-utánna a biblia írva adatott, feltalálunk-é mindent, valamit hinnünk kel, az Isten könyvében, úgy hogy, a mi ot írva nincsen, azt ne kellyen hinni ? Az ellenkezők azt taníttyák, hogy csak azt kel hinnünk, a mit a Sz. írásban találunk. Ezt írja Calvinus1 — Mi pedig, Először, azt mondgyuk, hogy valami üdvösségünkre szükséges, azt a Sz. írásból megtanúlhattyuk2. Mert, jóllehet minden hiendő dolgok, tulajdon neme és nevezete-szerént, vagy a mint a Deákok szólnak, explicite, expresse, in specie, formaliter, írásban nem találtatnak ; de azért némely közönséges tanítások és parancsolatok erejében, bétakarva, implicite, remote, minden hiendő dolgokra megtanít a Szent-írás. Először: Mert bizonyos tanítót mutat, úgymint az Ecclesiát, és annak engedelmességére kötelez, assecurálrán és bátorságossá tévén, hogy ezt az ördög meg nem tántoríttya3, meg nem ejti. Mi-képpen tehát igazán mondhattyuk, hogy valamit Christus parancsolt, az Atya Isten parancsolta, mivel ő hadta, hogy Christust halgassuk: Ipsum audite4; úgy mondhattyuk, hogy a Sz. írás parancsolta, valamit az Ecclesia hagyott; mivel a Szent írás pogánynak ítíli, a ki nem enged az anyaszentegyháznak. Másodszor, mert a Sz. írás parancsolja, hogy az írás nélkül hirdetett traditiókat megtarcsuk5. Tehát ezzel is útat mutat, honnan kel vennünk a mit nyilván kiírva nem olvasunk. így azért a Sz. írás megtanít minden szükséges tudományra. E-szerént szól- lottak a Sz. Atyák, midőn azt mondották, hogy a mi szükséges üdvösségünkre, azt a Sz. írásban feltalállyuk. Másodszor, azt mondgyuk, hogy sok dolgokat tartozunk hinni, mellyekről a Sz. írás nevezet-szerént nem emlékezik. Bizonyítom ezt: Először, Szent-írásból: mert Sz. Pál parancsollya, hogy akár szóval adott traditio, s akár írás légyen, megtartsuk, a mit tanúltunk: State, tenete traditiones, quas didicistis, sive per sermonem, sive per epistolam nostram6. Tehát Sz. Pál idejében nem volt igaz, hogy Irás-nélkűl nem kel semmit hinni. Tehát a ki többet hiszen Sz. Pálnak, hogy-sem az új tanítóknak, nem csak az írást, hanem a szóval adott traditiókat is követi, böcsülli, és elkerüli az új tanítókat, mivel ugyan azon helyen azt parancsollya Sz. Pál, hogy távúi járjunk azoktól, a kik efféle traditiókat nem követnek: Subtrahite vos ab omni fratre, ambulante non secundum traditionem,
