Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
VIÍI. RÉSZE : AZ TRADÍCIÓKRÓL. 399 quam acceperunt a nobisL A Corintus-bélieket dicsíri Sz. Pál, hogy az ő-tőlle tanúit traditiókat követik2, mely traditiókat Irás- nélkűl vettek vala, mivel az első levél-előt nem adott Sz. Pál semmi 'tudományt írva a Corintus-bélieknek. Másodszor, bizonyítom ezt nyilván-való példákkal; mert sok dolgokat tartozunk hinni, és hisznek az újítók is, mellyek nevezet- szerént a Sz. írásban nem találtatnak. I. A Szent írás könyvei és ezeknek igaz bötűi mellyek? külömben nem tudhattyuk, hanem az anyaszentegyház traditiójából, mint ez-előt megbizonyítók. Azon-képpen, mellyik a Sz. írás szavainak igaz értelme? ki nem írja a Szent-írás (noha, az igaz értelemben ál a Sz. írás tanításának igazsága), hanem az anyaszentegyház traditiója-hItal kel ennek végére mennünk. A Hiszek-egy Istent is, írás-nélkűl, traditióval terjesztették az Apostolok a keresztyénségre. Ebből illyen bizonyság kerekedik: Üdvösség vesztése-alat tartozunk hinni, hogy Szent Pál írta és Isten szava, a mit ő neve-alat levelekben foglalva olvasunk; sőt hogy éppen, tisztán, mind azok szent könyvek, mellyeket a bibliában olvasunk. De ezt apostoli traditióbul és nem a Szent írásban foglalt laistromból tudgyuk. Ergo. II. Azt a szombatot, mellyet a sidók illenek, tíz parancsolattyában 3 hadta Isten, hogy megillyük. És jóllehet egyéb részeit a tíz parancsolatnak helyén hadgya a keresztyénség, de errűl azt hiszi (és Calvinus sem tagadgya), hogy ezt Christus elválasztotta: In Christi adventu cum reliquis figuris abolitum (Sabbatum) vere dicitur4; noha az egész Sz. írásban nincs emlékezet arrúl, hogy Christus a szombat helyébe a vasárnapot parancsolta illeni; hanem ezt csak az anyaszentegyház traditiójábúl tudgyuk. Ha azért a nyilván-való tiz parancsolat-ellen az Ecclesia traditióját helyén hadgyák az újítók, mit enyelegnek egyéb és talám kisseb dolgokon? III. Az apostolok 5 Szent Lélek tanításából végezék és mint szükséges dolgot nem egyszer kétszer parancsolák, hogy vérest és fojtottat ne egyenek a hívek. Ez a parancsolat hogy felszabadíttatott, sohult nem olvassuk a Sz. írásban, hanem az anyaszentegyház traditiójából tudgyuk, hogy immár nem kötelez; mert csak bizonyos üdőre szolgált, melyben a sidók megtérésére alkalmatos volt. Ha azért az apostoloknak nyilván-való parancsolattya-ellen az Ecclesiának traditióját követik az újítók és megészik a vérest és fojtottat: miért nem követik ugyan ezen tradítíót azokban, mellyek ily világos parancsolattal nem ellenkeznek ? IV. A Szent írásban nem olvassuk, micsoda a Sacramen1 2. Thcssal. 3. v. 6.- 1. Corinth. 11. v. 2. 3 Exod. 20. v. cap. 31. v. 14. Deutor. 5. v. 14. 3 Calv. lib. 2. c. 8. n. 28. Actor, 15. v. 20. 29. 41. ; c. 21. v. 25.; c. 16. v. 4.
