Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
Vili. RÉSZE: AZ TRADÍCIÓKRÓL. 397 VIII. RÉSZE. Minden szükséges tudomány úgy találtatik-é a Sz. Írásban, hogy hinni ne kellyen, a mi nincs írva? Világ kezdetitő 1-fogva, közel két-ezer öt-száz esztendő folyásában, Sz. Irás-nélkűl, traditiókkal igazgatta Isten az ő Ecclesiájdt. Moyses lön első1, a ki írásba foglalá azt az Isten igéjét, mellyet1 traditióból vett vala a régi Atyáktól, a mint Calvinus illyen szókkal írja: Moyses, quod de cut er no Deo, longa temporum serie a Patribus quasi per manus traditum acceperat, Izraeli proposuit2. Az Uj= Testamentomnak felállatása-után, mivel az Apostoloknak nem azt parancsolta-vala Christus, hogy könyveket írjanak, hanem hogy predikállyanak3, sok ideig Irás-nélkűl építtetett az Ecclesia; úgy hogy Irenceus idejében-is keresztyén nemzetségek voltak, mellyekre a Sz. írás nem terjedett vala, hanem azzal voltak erőssek, hogy veterem traditionem diligenter custodiebanti, a régi traciitiót szorgalmatoson oltalmazták. Ebből két dolog következik: I. Hogy a mit Isten megjelentett, ha szinte írásban nem foglaltatik-is, úgy kel hinni, mint-ha írva volna, mivel az Isten szavának nem a téntátúl vagy a papírostól vagyon ereje, hanem csak tulajdon attól, hogy Isten mondotta. Ezt világoson jelenti Szent Pál5; mert a Thessalonica- béliekhez írt első levelében azt mondgya, hogy az ő tanítását úgy vették, mint Isten szavát; noha azt nem írással, hanem élő nyelvel hirdette vala. Azért a Christus szavának és Sz. Pál tanításának, minek-előtte írásban foglaltatnának, szinte annyi bizonyos méltósága volt, mint minek-utánna megírattanak. Mert a világi fejedelmek-is, akár írva s akár szóval parancsoljanak valamit, egyenlő engedelmességet kívánnak. Azért valamely tudományról ugyan azon bizonyos úton és módon tudhattyuk hogy az Apostoloktól származott, mellyen az ő írásokat megismérjük; azt a tudományt oly bizonyoson tartozunk hinni, bár írásban ne légyen-is, mely bizonyoson hiszszük, a mit Sz. írásban olvasunk. II. Következik, hogy a mint régen az Istennek bölcs gond-viselő vezérlése irás-nélkűl megtartotta választottiban az igaz tudományt: szinte úgy világ végéig megtarthattya fogyatkozás-nélkűl, ha valamit irás-nélkűl akar hívei-eleibe adni; mint a Credót és Evangeliomi könyvek lajstromát ez-ideig megtartotta. Vide Kalauz, ‘II. föl. 12. Calv. lib. 1 c. 8. n. 3. et c. 6. n. 1. Vide supra föl. 366. 3 Matth. 16. v. 15. Matth. 28. v. 19. 4 íren. lib. 3. cap. 4 5 1. Thessal, 2. v. 13.
