Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
392 I. KÖNYV: AZ SZENT IRÁSRÚL. Tertull. de praescript. c. 2ö. : August, lib. 2. contr. Julianum, c. 10. ‘Matth. 16. v. 18 4 Ephcs. 4. v. 12. Rom. 10. v. 14. 6 Calv. lib. 1. c. 11. n. 13. Lib. 4. c. 2. n. 3. Vide infra, lib. 2. cap. 4. §. 2. 7 Lib. 2. c. 4. 8 Hebr. 11. v. 6. traditumh Továb: Ezek sem barátságból, sem gyűlölségből nem szóllottak; mert minek-előtte a mostani versengések támadtak, annak-előtte mondottak bizonyságot. Mely dologról szépen így ír Sz. Ágoston: Nullas nobiscum vel vobiscum amicitias attenderunt, vel inimicitias exercuerunt; neque nobis, neque vobis irati sunt; neque nos, neque vos miserati sunt. Quod invenerunt in Ecclesia, tenuerunt; quod a Patribus acceperunt, hoc filiis tradiderunt. Nondum vobiscum apud istos judices aliquid agebamus, et apud eos acta est causa nostra; nondum vobiscum certabamus, et eis pronuntiantibus, vicimus2. Azért a Sz. Atyák írásából négy-képpen vehetünk győzedelmes bizonyságot: I. Bizonyíthatunk ő-véllek, úgy mint az Ecclesiának pásztorival ; mert a mit a Sz. Atyák ellenzés-nélkűl hittek, hirdettek, írásokba foglaltak, oly bizonyos hogy abban hamisság nem lehet, mely bizonyos, hogy a pokol kapuja meg nem győzi az EcclesiáC; mert egy az, hogy Isten a végre rendelt Doctorokat és Pásztorokat1, hogy az igazságban mególtalmaztassanak a hívek, kit végben nem vihettek, ha magok tévelyegtek. Más az, hogy ha minnyájan a Pásztorok hamissat tanítottak; nem volt tehát az Ecclesiában igaz hirdetése az Isten igéjének, és így igaz hit sem volt, melynek az ige-hirdetésből kel származni5. II. Bizonyíthatunk a Sz. Atyákkal, mint tanúkkal, kik az ő idejekben virágozó Ecclesiának vallásáról bizonyságot tésznek. Calvinus írja6, hogy az apostoli tudomány Sz. Ágoston idejéig tisztán maradott az Ecclesiában. Mit vallott pedig akkor az Ecclesia, senkitől jobban nem tudhattyuk, mint azoktól az Atyáktól, kik akkor éltek és az Ecclesiának tekintetes Pásztori és óltalmazói voltának. III. Bizonyíthatunk a Sz. Atyák írásival, úgy mint Isten-előt kedves szent emberek szavaival; mert ezeknek szentségét az ellenkezők sem tagadgyák, mint ez-után meghallyuk7. Ha ezek szentek voltak, tehát igaz hitűek voltak; mert igaz hit nélkül senki Isten kedvében nem lehet8. Tehát a mit ők hittek, azt bátorságoson hihettyük; abban a hitben szentekké lehetünk: és ha bolondok nem vagyunk, azon a törött úton járunk, mellyen ők meny-országban mentek. IV. Bizonyíthatunk az Atyák írásival, úgy mint az Ecclesiátúl bévett és jóvá hagyott tanítással; mert a mely régi Doctorok a hitben megbotlottak, azoknak írásit az Ecclesia megbélyegezte,
