Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)

VI. RÉSZE : A SZ. ATYÁK MÉLTÓSÁGÁRÓL. 393 tanítását tévelygések lajstromában írta, Concilior,lók végezésivel ellen­zetté. Ha azért az Ecclesia nem tévelyeghet, következik, hogy jóvá sem hagyhattya azoknak írásit, a kik tévelygéseket tanítottak. Nem szükség pedig az Atyák írásit mind altal-forgatni, mikor az ő tanításokból akarunk bizonyítani; mert a miről némely Szent Atyák úgy emlékeznek, mint ő idejekben versengés-nélkűl bévett tudományról; a miről feljegyzik, hogy a kik azt tagadták, eretnek számban írattak; a mirűl nyílván írják, hogy azt ő idejekben az Ecclesia hitte és hirdette; a mirűl úgy emlékeznek, mint a hívek- közöt szokott dologról; mikor ollyat tanítanak, a miért őket az Ecclesia nem kárhoztatta, sőt személyekben és tudományokban böcsüllötte és jó bajnakoknak tartotta: bizonyos, hogy efféle tudo­mány az Ecclesiának tárházából költ; mert, szinte mint azoknak eseteket feljegyzették és megfeddették, a kik valamiben megbot­lottak, mint, Cyprianusét, Tertullianusét, Origenesét: úgy Szent Ágostonnak és egyebeknek ellene-állottak volna, ha a boldog Szen­tek segítségűl-hívását, a halottakért-való imádkozást és hasonló dolgokat magok kezdettek volna, az Ecclesiának szokása és taní- tása-ellen. Hogy pedig néha a Szent x\tyák egy-mással ellenkeztek, meg nem kel abban akadni; mert oly dolgokban ellenkeztek, mellyekrűl ő-idejekben szabad volt vélekedni, mivel ezekrűl akkor az Ecclesia nem végezett. Mint szépen írja Szent Ágoston, szólván eretnekek kereszteléséről, mellyet Szent Cyprianus jóvá nem hagyott: Si aliud alii de ista quaestione, salva pace, sentirent, donec universati Con­cilio, unum aliquid eliquatum, syncerum placuisset, humanae infirmi­tatis errorem cooperiret charitas unitatis1. Universa’ Ecclesiae con­cordissimae authoritati Cyprianus sine dubio cederet, si jam illo tempore quaestionis huius veritas eliquata et declarata per plenarium Concilium solidaretur2. Úgy vagyon, hogy az új tanítók sokszor a Sz. Atyák taní­tásit3 semmire böcsüllik; de mikor eszekre jőnek, megvallyák, hogy ördögi kevélység vagyon abban, a ki az Isten igéjének fejtegetésében többet tulajdonít magának, hogy-sem azoknak, kikről a keresztyénség és az Isten igéje reánk szállott. És hogy menthetetlen vakságban vannak, a kik vagy magokat, vagy minapi egy-nehány tanítókat hitelesbeknek ítílnek a hit dolgaiban, hogy-sem a Szent Mártyrokat és Doctorokat; hallyad mely szépen írnak e dologról: Veteribus pietas, eruditio, sanctimonia, aetas Pázmány Peter művei. V. kötet. 50 I 1. 2. 3. 4. 5. 1 August, lib. de Bapt. contr. Donat, c. 18.- Ibid. lib. 2. cap. 4. 3 Supra föl.381, Patribus ct Ecclesias tan­tum credunt, quantum Mahometo. Vide lib. 2. c. 2. §. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents