Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
IV. RÉSZE : AZ SZ. ÍRÁS ÉRTELMÉRŐL. 385 helyeken-való szavainak öszve hordását, egyben-vetését, egymással magyaráztatását; akár-mi egyéb módot mutasson valaki az írás értelmének ismerésében: ugyan bátorságosban hihetünk ezekrűl az Ecclesiának, hogy-sem egy akár-mely elmés vargának, csatázó mezei hajdúnak, vagy imillyen amollyan prédikátornak. Ebben vagyon azért minden közbe-vetésünk az új tanítókkal, hogy mi a Sz. Írás értelmét attúl veszszük, a kitűi a Sz. írás könyveit és bötűjét vettük.1; és így szinte oly bizonyosok vagyunk, hogy a Sz. írást úgy kel érteni, mint mi értyűk, mely bizonnyal tudgyuk, hogy ezek Sz. írások; mert ugyanazon folyáson kézről kézre adás-által érkezett mind a kettő hozzánk. Az új tanítók pedig a Sz. írás könyveit és bötűjét az Ecclesiátúl vészík; annak értelmét nem akarják attúl venni, hanem magok akarnak új értelmet koholni és így, egy-felől rontyák, más-felől állattyák az Ecclesiának hiteles tanú-bizonyságát. Ládd-e, mely csúfosan jatczottattya az ördög az embereket? Azt a hitelre való méltóságot2, mellyet az Ecclesiának nem akarnak engedni, magokra hárintyák a csalókák, mint-ha ők az Ecclesiánál és sz. Atyáknál szemesbek, Szent Lélekkel bővelke- dőbbek volnának és a Sz. írás értelmében bátorságosban forgód- nának. Azért a mint eléb3 hallók, azt akarják, hogy minden ember az Ecclesiának és sz. Doctoroknak írás magyarázattyát gyeplűn hordozza, megítíllye, a Sz. írás kövén megpróbállya. Mely, szinte annyi, mint-ha elhitetnék a szegény tudatlanokkal, hogy ők minden bölcseknél túdósbak, minden Doctoroknál értelmesbek4; mert a kinek írásán vagy tanításán vizsgálásra és megítílésre-való tehetséget es méltóságot vészen valaki magának: annak bölcsebnek és jobnak kel magát alítani és azt el kel magával hitetni, hogy az írást ő jobban érti, hogy-sem azok, a kiknek magyarázását meg- ítíli. Én pedig e világon esztelemb persuasiót, csalatkozást nem tartok, mint ha egy vékony elméjű tanító, leg-inkáb a kösség, elhiteti magával, hogy ég-alat nem volt s nem lészen ő-nállánál értelmesb az isteni dolgokban; és így őtet illeti, hogy megítíllye, ki magyarázza jól s ki gonoszúl a Sz. írást. Elhidd bizonnyal, hogy kiszöktek ot a felső várból, a hol effele persuasio helyét találhattya. Bezzeg az Isten nem arra tanít, hogy magunk agyaskodását kövessük az írás magyarázásban, hanem:1 Vide supra föl. 377. 2 Vide föl, 369. • 3 Supra föl. 381. ' Vide lib. 2. c. 3. §. 1. Pázmány Péter művei. V. kötet. 49
