Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)

386

I. KÖNYV: AZ SZENT IRÁSRÚL.

' 1. Joann.

4. v. 1.

1. Thessal. 5. v. 20.

2 Kalaúz.

I. föl. 557.

II. föl. 107.

3 2. Petri 1. v. 20.

4 Rom. 12. v. 6.

1 Calv. lib. 4. c. 17.

n. 32.

6 Cap. 16. n. 4.

7 August, lib. 1 contra Cres- con. c. 33. Quomodo probandi spirit. Vide contra Bald. fol. 38. Kalaúz.

I. fol. 167. s Gal. 1. v. 9.

2. Joann, vers. 10. Rom. 16. v. 17.

1. Timoth. 6. v. 2Q. Hebr. 13. v. 9 9 Vide lib. 2. cap.5.§. 1. n. 3 August, de utilitate credendi, cap. 12 Vide fol. 384. August.de unitate Ecclae c.19

Először: Mind tudóst tudatlant kötelez, hogy barom-módra ne tódúllyon akár-mely új tanításra; hanem megpróbállya a lelkeket, mindent megvizsgállyon, és a mi jó, azt kövesse1. Ezt pedig arrúl a tudományról mondgya, mely új és kétséges; mert próbá- lás-nélkűl csak az szűkölködik. A mi pedig2 elégségesen megpróbáltatok és az anyaszentegyháztúl élőnkbe adatott, azt nem szükség más próbára vinnünk; mivel ezt Isten ő-maga approbálta, hitelessé tette, mikor azt fogadta, hogy az anyaszentegyház meg nem győ- zetik a hamisságtól.

Másodszor: Azt mondgya a Sz. írás, hogy ki-ki tulajdon értelmének fontyán és próba-kövén meg nem választhattya az Isten szavának igaz értelmétk

Harmadszor: Nem csak az Ecclesiának engedelmességére kötelez az írás, de világos szókkal parancsollya, hogy az Isten igéjének lábbolhatatlan mélységét és titkát a hit folyása-szerént érésük, úgy hogy ezzel eggyezzen: Prophetiam secundum rationem (analogiam) fideC, mely mondásból Calvinus illyen regulát szab: Omnis scripturoe interpretatio ad fidei proportionem (analogiam5 et amussim) exigenda6. Tehát csak azt a magyarázatot kel követnünk, mely az anyaszentegyház vallásának sinórán jár. A mely pedig ezzel ellenkezik, azt bátran kel kárhoztatni. Ezt szépen így tanítja Sz. Ágoston: Scripturarum a nobis tenetur veritas, quum hoc facimus, quod untver see placuit Ecclesiae. Quisquis falli metuit obscuritate quaestionis, Ecclesiam de illa consulaP. Ez amaz igaz próba-kő, mellyet a Sz. írás sok helyen állat, midőn azt parancsollya, hogy ha ki újságot, és attúl külömbözőt tanít, a mit a keresztyénség követett, tartóztatás-nélkűl megvessük: Si quis vobis evangelizaverit preeter id, quod accepistis, anathema sit*. Ezen a próba-kövön akár-mely egyűgyű megpróbálhattya a Sz. írás magya- rázattyát; mert mihelyen eszébe vészi, hogy valakinek tanítása ellenkezik az előtte-valókkal és a törvény-szerént-való tanítókkal, ottan megismérheti és kárhoztathattya az újítást9. Erre a próbára kellett volna bezzeg vinni a Luther és Calvinus tanítását, mikor elsőben kezdőnek újítani és e szerént el kellett volna nyomni s meg kellett volna fojtani.

Ellenzik ezt, a mig lehet, az új tanítók; de végre megvallyák, hogy ugyan nincs egyéb út az írás értelmében, hanem, hogy elménket megkössük és az anyaszentegyház tanításához csatoljuk: Equidem non inficior (qua sumus ignorantia circumsepti), qum