Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
IV. RÉSZE : AZ SZ. ÍRÁS ÉRTELMÉRŰL. 377 mollyák az igazságot; hanem azt kívánnya Sz. Péter, hogy mindeneknek-előtte annak mennyünk végére, honnan kel az írás értelmét venni: hoc primum intelligentes, quod omnis Prophetia Scripturce propria interpretatione non fit1; mert a ki ennek elsőben végére nem mégyen, csak tétováz; és mennél továb mégyen, annál inkább tévelyeg, maga feje gondolatit követvén Sz. írás gyanánt. §• 2. Bizonyos mód vagyon a Sz. Írás igaz magyarázattyának ismerésében. ' 2. Petr. 1. v. 19. Hiszszük minnyájan, hogy csak az igaz, a mi eggyez a Sz. írással. De addig ezt az eggyezést nem tudhattyuk, míg a Sz. írásnak igaz értelmét nem tudgyuk. És így, elsőben-is azt1 kel megvisgálni, ha az Ur Isten hagyott-é bátorságos csalatkoz- hatatlan vezetőt és tanítót a Sz. írásnak igaz értelmére? vagy senkit effélét nem rendelt, hanem csak kinek-kinek magára háttá a Sz. írás magyarázattyát ? Mert, ha csalatkozhatatlan vezetőt hagyott, annak tanításából bizonyos értelmet vehetünk, és bátorsággal nyugodhatunk. Ha pedig csak2 emberi eszeskedésre, gyanúságra, vélekedésre háttá Isten az írás értelmét, úgy hogy ki-ki magyarázza, a mint néki tetczik, az egész keresztyénség (mely az írásnak igaz értelmén ál) csak emberi gyanakodás lészen; semmi abban bizonyos nem lészen, mert a kétséges magyarázaton keresztyén hit és bizonyos tudomány nem éppittetik, hanem csak emberi vélekedés. Azt mondom azért, hogy az Isten bizonyos módot hagyott a Sz. írás igaz értelmének megismerésében. Suetonius:j írja Caligula Császárról, hogy erős biintetés-alat nagy adókat vetett a rómaiakra, és hogy többen vétkeznének parancsolattya-ellen, kiket sarezol- tathatna, oly apró bőtökkel íratta és oly helyre ragasztatta parancsolatig hogy le sem írhatták, meg sem olvashatták. Nem cselekszik így mi-velünk az Isten; hanem a mely Sz. írást élőnkbe adott, azt akarja, hogy meg-is érthessük. Quare dicta sunt, nisi ut sciantur? quare audita sunt, nisi ut intelligantur?i Mert még ama pogány bölcs-is feltalálta, hogy job halgatni, hogy-sem ollyat mondani, a mit senki nem érthet: Satius est esse mutum, quam loqui ea, qiuv nemo intelligat5. És Augustus Császár balgatagságnak ítílte Antoniusban, hogy ollyakat írt, mellyeket csudáltak, de nem értették az emberek. Pázmány Péter művei. V. kötet. 48 Vide föl. 370-372, 378.- Calv. lib. 4. c. 9. n. 12. Verba vide hoc capite §. 4. initio. 3 Suet, in Calig. cap. 41. ' August, tract. 21. in Joann, in fine. 4 Cicero Philipp. Suet, in Augusto c. 86.
