Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
I. RÉSZE : AZ SZ. ÍRÁS BÖCSÜLLETIRŰL. 363 Sz. Ambrus és egyebek második parancsolatnak írják a bálványok tilalmát; tizedik parancsolatnak foglallyák a más ember felesége és marhája kívánságát.......................................................................... (a pontozat helyén körülbelül két sor le van szakítva a papírtoldalékból !) a lopásrúl és házasság törésrűl külömb parancsolat vagyon, nem kel csudálni, ha ezeknek kívánsága külömb parancsolattal tiltatik. Mivel azért errűl a két dologrúl a Szent írás nem adott tanúságot, csak helyen maradgyon az Isten törvényének száma és bötűje, semmi vétek abban nem lehet, akár-mint oszszák számra a parancsolatokat*. Hallyad, errűl mit ír Calvinus1. Divisionem prceceptorum ejus generis rem esse meminerimus, in qua liberum cuique iuDiciuM esse debeat, ob quam non sit contentiose, cum dissentiente pugnandum. Legem esse decem verbis distinctam, extra controversiam est. Quare non de numero, sed de secandi ratione ambigitur. Ezeket igazán és helyesen írja Calvinus, noha ugyan ottan mindgyárt magát arczúl csapja, kárhoztatván azokat, kik a bálványok tilalmát az első parancsolathoz ragasztyák és a más ember feleségének kívánságát a tizedik parancsolattól elszakasztyák2: Praeceptum de imaginibus haud dubie a Domino distincte positum: de non concupiscendo, inepte in duo concerpunt3. Qui duo prcecepta queer unt in concupiscenti ce prohibitione, perversa sectione, quod unum erat, lacerant. így jár, a ki az igazat elhadgya, magával sem eggyez. §. 2. Az újítók gyalázzák a Szent írást. Ama kegyetlen Neró császárrul olvassuk, hogy Róma-várasát felgyújtatá; de gonosz cselekedetinek irigységét másra hárítván, a keresztyénekre fogá az égető nevet és kegyetlen kínokkal bünteté az ártatlanokat. Ezen formán bánnak velünk az új tanítók. Reánk fogják, hogy mi nem böcsüllyük a Szent írást; maga ők azok, * Itt Pázmány a következő sorokat törülte : Másodszor, a tíz parancsolatot szőrűi szóra, igéről igére úgy taníttyuk, a mint a Sz. írásban olvassuk ; de mivel a Sz. írás meg nem mondgya, hol kezdetik a második parancsolat, hol a harmadik vagy negyedik : mi úgy osztyuk számra a tíz parancsolatot, a mint az anyaszentegyház javallottá Sz. Agoston-idét. Abban pedig, úgymond Calvinus, semmi vétek nincsen, akármint osztassák is a parancsolatok száma, csak maradgyon helyén bötűje. Hallyad Calvinust: 1 Calv. 1. 2. c. 8. num. 12. 2 Calv. ibid. * Ibid. n. 50. Sueton. in Nerone, c. 16. 38. 46’
