Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)

364

I. KÖNYV: AZ SZENT 1RÁSRÚL.

De Lutheranis, vide Kalauz, I. föl. 526. Lucae, 1. v. 6.

1 Calvin, lib. 3. c. 17. num. 7.

3 Calv. lib. 3. cap. 20. num. 16.

Similia 1. 3. cap. 2. n. 17.

3 2. Reg. 23. v. 2. Psalm. 44. v. 2.

kik az írásnak méltóságát gyökérből felforgattyák, noha nyelvel magasztallyák. Ennek ihon egy-nehány jelensége.

I. Szent Lukács írja, hogy Zacharias, feleségestül igaz volt Isten-előtt, minden parancsolatokban és igazságban panasz-nélkűl járt. Látá ( alvinus, mi jő-ki ebből, tudni-illik, hogy ember meg- tarthattya az Isten parancsolaté, és nem vétkezik minden csele- kedetiben: azéit el akarván ezt kerülni, azt írja, hogy a görögök alkalmatlanul fordították a sidó szót és ebből a gondolatlan fordításból nem kel bizonyítani. Sz. Lukács pedig nem akarta változtatni az alkalmatlan fordítást: Grcecos parum apte vocem hebrceam vertisse. Ex incuria grceci interpretis non est statuenda lex. Lucas in recepta versioné nihil mutare voluit \ Ha Szent Lelek vezérletté Szent Lukácsot, gondolatlan és alkalmatlan fordítást nem követhetett. Ha törvényt nem mondhatni ebből a Szent Lukácstól bévett fordításból, tehát nem Isten szava a Sz. Lukács Evangelioma. Az sem igaz, hogy Sz. Lukács ebben a mondásban követte a bévett fordítást; mert ő senki fordítását nem követte, hanem históriát írván, a dolgot úgy hozta-elő, a mint volt.

II. A sóltárból előhozván némely mondásokat Calvinus, azt írja, hogy Sz. Dávidnak háborodott indúlatiból buzognak a mér- tékletlen panaszkodások; Isten ígéje-ellen-való illetlen kívánsági vannak; meg nem gondollya, mi légyen szabad és illendő; két- ségbe-esettnek mondhatnád őtet: Quam multce Davidis qucerimonice intemperiem sapiunt! ebulliunt turbulenti affectus! diceres hominem desperatum. Effluunt vota non satis bene formata ad regulam Verbi Dei; non satis expendunt Sancti, quid fas sit et expediat2. Ezekből azt hozza-ki Calvinus, hogy Dávidnak efféle mocskos imádsági méltók megvetésre: His vitiis maculatae preces repudiari merentur. Utánna veti, hogy efféle mondásokból kitetczik, hogy a Szentekben-is volt hitetlenség: Innumera ejus generis occurrunt in scriptura, ex quibus patet, fidem Sanctorum mixtam fuisse dubitationi, ut aliquid infidelitatis proderent. Lehetetlen, hogy a pogány ennél rútabból gyalázhassa a Szent írást. Ha a David szavaiban éktelen hitetlenségek vannak, nem igaz tehát, hogy Dávid-által Isten szóllott3. Ha a sóltárban Szent írással ellenkező vétkes mondások találtatnak, nem méltó tehát a sóltár, hogy Isten igéjének tartassák. Ha a Szentek hitetlenek voltak, nem érdemel tehát hitelt mondások, és nem Isten szava, hanem emberek vétkes índúlattya foglaltatik a Szent írásban.