Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)

I. RÉSZE : AZ SZ. ÍRÁS BŐCSÜLLETIRŰL.

361

rúl szabad nékik rendeléseket tenni, és törvényeket szabni, mellyek a Szent írással nem ellenkeznek; mert azokat, a miket Sz. írásban találnak, életek fogyatásával tartoznak oltalmazni. Ezt olvassuk az Orbán pápa végezésiben, Causa 25. querst. 1. can. 6., 7. A Leo pápa törvényében, apud Gratian. Distinct. 14. can. ült. A töb pápák is ezent írjak, Causa 11. querst. 3. can. Si Dominus; can. Qui resistit; etc. Azért Sleidánus1, a római Ecclesiának ellensége, meggyőzetvén az igazságtúl, így ír: Thomas Aquinas, quem omnes Theologi sequuntur, fatetur Pontificem non posse novos articulos condere, nec abolere relictos a Patribus et Apostolis.

V. Hallottam oly prédikátort, ki azt beszéllette (ugyan-is csak beszédet mondott), hogy a pápisták egy Sinatban, az Isten könyvét, a bibliát, letévén, prókátorokkal vádoltatták, hogy eretnek az Istennek szent könyve. És mikor ellene tanúkat állattak s törvényt mondottak volna, megs ént entiázták és tűzben vetették. Hol? mikor? kitűi lett ez a dolog? Ne kérd; mert a mi nem volt, annak helyét, idejét senki nem adhattya. De elég, ha a kösséget efféle iszonyú- ságokkal irtóztattyák a pápistaságtúl.

VI. Minnyájan az új tanítók azt kiáltyák, hogy mi a Szent írást fogyatkozottnak, csonka-bonkának, elégtelennek mondgyuk. Ezek nem mi mondásink, sőt azt taníttyuk, hogy a Szent írás vagy nyilván világos igékkel kifejezi, valami szükséges üdvösségünkre; vagy oly bizonyos tanítót mutat, kitől megérthettyük a mi nyilván kizárva nincsen, tudni-illik, az anyaszentegyházat, melynek oktatásához kötelez Christus, bizonyossá tévén, hogy ezt a pokol meg nem győzi2 és hamisságra nem viszi.

VII. Azt hirdetik, hogy a papok tilalmazzák a biblia fordítást és olvasást; maga a Tridentomi concilium Session. 5. cap. 1. erős parancsolattal haggya, hogy a régi Conciliomok végezése-szerént a templomban, iskolákban és clastromokban tanicsák és olvassák a Szent írást.*

VIII. Minap név-nélkűl nyomtattak Pápán egy könyvecskét és Parázna Babylon mezítelensége tükörének** nevezték. Ebben nagy

Vide Kalaúz,

I. föl. 359.

1 Sleidánus lib. 1. Histor.

An. .1518.

Quid, si falsa et haeretica aliqua versio exusta sit ?

Lásd e könyvnek 8. részét.

2 Matth. 18. v. 17. cap. 16.

v. 18.

* A VII. pont nincs meg az 1626-iki kiadásban.

** Az itt idézett mű teljes czíme : „Amaz Hét Fiev cs tiz sarvv fene bestián ülő, Bársonnyá! S Draaga keoveckel fel ruháztatot parázna Babillónak, melly az ő tisztátalan paráznaságá- nak, arany pohárba töltőt reszegetŐ utálatosságával meg rész’egétötte ez földnec lakozoit, mezé- telensegenek tüköré.“ Szabó Károljr szerint „Régi magyar könyvtár“ 1879. I. kötet, 249. lap : „E névtelen munka szerzője a s.-pataki példány czímlapjára tett régi jegyzetben így van megnevezve : „Mellyet ki bocsátott ez világ eleibe Pathai István.“

Pázmány Péter művei. V. kötet. 46