Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)

300

I. KÖNYV : AZ SZENT IRÁSRÚL.

1 Calv. Matth. 19. v. 17. Vide infra, lib. 1. cap. 8.

5 Calv. 1. 4. c. 7. num. 30. ’Calv. 1. 1. c. 7. num. 1.

4 Calv. 1. 4.

II. Azt hirdetik, hogy a pápisták az emberi szerzéseket fellyeb böcsüllik a Szent írásnál: Papistce legi Dei humanas traditiones longe proeferunt1. Te tudod Úr Isten, hogy semmi ebben nincsen, a mint ezennel bőven megmagyarázzuk, a negyedik hamisságban.

III. Azzal kárhoztatnak a homlokok feltörlött, és szégyent háta-megé-vetett emberek, hogy mi a Szent írást, emberek censu- rája, ítíleti-alá vettyük; és csak annyira böcsüllyük, mennyire tetczik az embereknek: Ipsum Dei Verbum hierarchice Romance, Papistce subjicere non dubitanP. Scripturce tantum inesse momenti, quantum illi ecclesice suffragio conceditur*; ac si Dei veritas, hominum arbitrio niteretur. Subjiciunt Dei oracula hominum censunc, ut ideo rata sint, quia placuerint hominibus1. Ezek csak gyűlöltető

c. 9. num. 14.

Lásd ennek az első könyvnek II. részét az első mondásban, §. Azzal pedig.

5 Infra, cap. 2. §. Először.

* Calv. 1. 4. c. 12. num. 26.

7 Lib. 4. c. 8.

n. 10.

8 Lib. 4. c. 7.n. 26.

8 Lutheranae concordiae, föl. 311. de potestate Papae.

10 I. Thess. 2. v. 13. Matth.

10. v. 20.

" Vide Kalauz, I. föl. 276.

költések, mert senki közzűllünk nem taníttya, hogy az Ecclesiátúl vagy emberek ítíletitűl légyen méltósága a Szent írásnak, hanem egyedül Istentűi, kinek szavát foglallya magában. Mi-képpen az ötvös próba-kövön az aranyat; és az gyöngy-fűző a drága követ és gyöngyöt megválasztván, nem ád az aranynak vagy kőnek méltóságot, hanem csak megismérteti azt a jóságot, mely ő-bennek vagyon: úgy az anyaszentegyház az apostoli traditióbúl élőnkben adgya és megismérteti bizonyság tételével mi-velünk a Szent írást, melynek méltósága Istentűi vagyon. Ugyan ezent taníttyák az újítók-is, mint ezennel magok szavaiból meghallyuk5.

IV. Reánk fogják, hogy az Apostolokat megútállyuk; hogy a római pápák az Isten igéjét megvetvén, akarattyok-szerént új hitágazatokat szereznek; és tanításoknak nagyob méltóságot tulajdonúnak az Isten igéjénél: Apostolos solent strenue contemnere*. Sua libidine contemtoque Dei Verbo, cudunt dogmata; quibus fidem hac ratione postulant, quia penes Ecclesiam sit condere novos fidei articulos1. Papa summus est Evangelii adversarius8. Papa vult suam potestatem prceferri sacris literis et mandatis DeP. Ha ezek igazak, keresztyén nevet nem érdemelnek a pápisták. De Isten és e világ bizonyságunk, hogy ezekben semmi sincsen: Mert az Apostolok tanítását mind kicsinben nagyban, exceptio nélkül, oly böcsüllettel vészszük, mint tulajdon az Isten szavát, mivel Szent Lélek szóllott ő-általok10. Az Ecclesia sem szerezhet új hit ágazatokat11, hanem élőnkbe adgya az Isten igéjét, annak igaz értelmét, és minémű üdvösséges tudományt hozhatni-ki ebből. Úgy füg pedig a pápa a Sz. írástól, hogy az ellen semmit nem taníthat. Azért magok a római pápák száma-nélkűl írják és taníttyák, hogy csak oly dolog-