Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
I. RÉSZE. A Szent írásnak böcstilletirül. §. i. Mint böcsülli a Szent írást a Római Ecclesia. Az Szent írásnak böcsülletit semmiben nem sértegeti a római anyaszentegyház; mert azt hiszi és taníttya, hogy a Szent írás Isten igéje; a Próféták és Apostolok író-deákok voltának; az ő nyelvek1 Isten pennája volt; csak azt írták, a mit2 a Szent Lélek diétáit; és3 minden Szent írás Isten tanítása. Valamely bizonyos tehát, hogy a bölcseségnek és tekélletességnek kút-feje az Isten, meg sem csalatkozhatik, s meg sem csalhat: oly bizonyos, hogy a Szent írásban semmi hiúság és hamisság nem lehet; hanem, tisztán igaz, valami ezzel eggyez; nyilván hamis, valami ezzel ellenkezik. Az új tanítók az emberek ámítására oly költéseket beszéltének az együgyű kösség-előtt a pápistákról, hogy ha azok úgy volnának, (magam* mondom) rútab és veszedelmesb vallás nem lehetne a pápistaságnál. Leg-főképpen a Szent Irásról-való tanításunkat, csuda, mely gyúlöltető hamisságokkal híresítik. 1. Azt írja Calvinus, hogy az pápák és kardinálok hazugságnak tartyák, valamit Christusrúl írnak az Evangélisták1: Professi sunt jam pridem Pontifices cum toto Cardinalium collegio et hodie profitentur, nullum esse Deum,- et qucecumque de Christo scripta sunt, mendacia esse et imposturas*; Doctrinam de resurrectione, meras esse fabulas6. Sem könyvet nem nevez Calvinus, melyben ezt olvasta; sem egyéb bizonyságát nem adgya illyen szemtelen temérdek mondásának; mellyet, elhittem, orcza-pirúlás-nélkűl nem olvasnak azok-is, kik szemérmetesbek követői-közzúl. * Bensőm, lelkem mondja, vagy lelkcmre mondom. 1 Psalm. 44. V. 2. 2 2. Petri 1. v. 21. 5 2. Timoth. 3. v. 16. 4 Calv. 1. 4. c. 7. num. 27. 5 Rom. 3. v. 7. •Job. 13. v. 7. Numquid Dcus indiget vestro mendacio, ut pro illo loquamini dolos ?
