Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
MÁSODIK RÉSZE. 35 attyátúl vezettetvén, nem lehet semmi írások hazugság-nélkül; és mihent megszűnnek az hazudozástúl, ottan az egész világ-előt böcsűlleti lészen az régi keresztyén hitnek és szárnya szegik az új tévelygéseknek. Először azért azt írja az neve-vesztett prédikátor beszédébe, hogy az könyv-kohló jesuiták tagadgyák, hogy ők az megholt szenteket segítségül hínák. Alvinczi Péter, te légy bíró benne, ha ez-aránt nem nagyot hazud-é, a ki ezt az tudatlan beszédet koholta? Nem csak neve, de tisztessége vesztett áruló légy, akár-ki vagy, mind addig, valamig meg nem nevezed, mellyik jesuita? mely könyvben? micsoda helyen ? minémű szókkal írta és tanította, az mit te reá kérődöl? Hittűl-szakatt tévelygő volna, valaki azt mondaná, hogy az megholt szenteket nem kel segítségül hínunk. Azért senki soha az Catholicusok-közzűl nem tagadta, és világ végezetig soha senki nem-is tagadgya, hogy mi az üdvözölt szenteket segítségül híjúk. Pázmány Pétert emlegeti az tekélletlen Calvinus czenke és az Kalaúznak tizen-harmadik könyvét jegyzi, melyben sok erős bizonyságokkal megmutattatik, hogy szabad az megdücsőűlt szenteket segítségül híni. Bizony ha én Calvinista volnék és efféle képtelen hazugságokat látnék az én esze-veszett vezérim írásában, soha az-után semmi szavok előttem böcsűlletes nem volna. Mert az sz. Ágoston mon- dása-szerént, ha az Evangélisták írásiban csak egy hazugság talál- tatnék-is, az egész Evangéliomnak minden hitele, böcsűlleti, méltósága felfordulna; mentül inkáb tehát az csácsogó prédikátorok szava és írása böcsűlletlen lészen az okos emberek-előt, mivelhogy efféle nyilván-való dólgokbannis ily mérészen hazudnak ? Hiszem az egész világ-előt tudva vagyon, hogy az töb közbe-vetések közöt, abban vagyon nagy külömbözés az Catholicusok és az Újítók-közöt, hogy ezek tagadgyák, amazok pedig erőssen állattyák az megdücsőűlt szenteknek segítségül hívását. Mint méri tehát ez az calvinista darab írnyia, hogy mi tagadgyuk, hogy az megholt szenteket segítségül hínók? Ha ezt csak nyelve botránkozásából, ha hertelen es csak szóbeszéd-közben mondotta volna: talám mentegethetnőjök nyelve botlását. De hogy gondolkodva, írásban, sőt nyomtatva röpítette az emberek szeme-eleiben, ez immár bezzeg az ördögi szemptelen- séget-is megelőzi és az ellenkezésre vetemedett vakságnak jelensége. Másodszor, azt beszélli BEszÉDSzerző prédikátorunk, hogy az könyvek-kohló jesuiták tagadgyák, hogy az Szűz Máriát imádgyák. 5* Aug. ep. 8. e
