Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)

4

mellett a lap szélén ez olvasható: .^Lesre vészi ez könyv Pázmán csavargó Kalauzát.“ Majd valamivel alább: „Ütik itt Pázmán Kalauzát.“ Dmét: „Ágyazzák Pázmán Kalauzát.“)

A mi a vádakat illeti, azokat így adja elő Nagy Benedek: „Három áll úttya vagyon penig Pázmán rabolni indult Kalauzzának. 1. Mert hamissan gyaláz minket hitünkben és életünkben. 2. Nem igazán bizonyét ellenünk az írásokkal. 3. Níhult szép szűn alatt, mint az fényes köntesben öltözött fekete angyal, lépes nyelvét mézzel bekevervén, alattomba veszedelmes dolgokra tanét.“ Ezeket a vádakat aztán egy-egy példával beigazolni törekszik. „Hogy el ne múllyunk, úgymond, ezek mellől bizonyságok nélkül, ím revideden egy egy példával (ezer helett) Pázmán Kalauzzát megiramtatom.“

Pázmány e támadásra az itt következő kis irattal felelt, de nem saját neve, hanem Szyl Miklós álnév alatt. Ugyanezen eljárást követte egyidejűleg közzétett (alább következő) másik iratánál is, a melynek czímlapján magát Lethenyei Istvánnak nevezi. Hogy mit akart ezzel elérni, nem tudjuk. Fraknói szerint „talán azt akarta elhitetni, hogy nem áll elszigetelten a harcztéren, és hatalmas szövetségesek vannak oldala mellett. Vagy elülj árói vélték ily módon elháríthatni rendjükről a gyűlöletet, melyet heves támadásaival felidézett.“ De bármi volt is oka eljárásának, ahhoz kétség nem fér, hogy mind a két iratocska Pázmány valódi műve. A bennök megnyilatkozó írás- és vitatkozásmód, az ellenfelek egyhangú vallomásai, magának Pázmánynak egyes későbbi czélzásai, szerzőségét kétségtelenné teszik.

Az eredeti kiadásban kisnyolczadrétű 48 lapra terjedő művecske Bécsben jelent meg 1614-ben. Egyetlen példányát a mármarosszigeti lyc. könyvtár őrzi.