Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
ÖTÖDIK RÉSZE. 223 mely igazán részes az eredendő bűnben. Továbbá, ha az atyák lelke hókra keni gonoszságát, mi az oka, hogy Ácház és Amon, kiktűl Ezechiás és Josiás nemzetett, az magok istentelenségét hókra nem szállították? avagy ha az mocskot és rútságot hókra szállít- hattyák, mi az oka, hogy az jámborságot, bőlcseséget, okosságot nékik nem aggyák? Azért az dolog ebben vagyon, hogy az élő állatok nemzése azt kívánnya, hogy magokhoz hasonlót alkossanak : de hogy az természet-kívűl-való dolgokban és accidensekben hasonlatosságokat alkotmányira terjeszszék, nem szükséges. Mert noha az ember az ő fiának testét alkottya s formallya, de azért nem szükség, hogy ha az atya csonka, sánta, seb-helyes etc., az hára-is ezen fogyatkozásokat szállícsa. Tehát ezen formán, ha szinte az atyák leikéiül származnék-is az lélek, ebből csak magán nem következnék, hogy accideutariam maculam peccati, az természethez nem tartozó rútságot reá mázolná. Azért valakik Flaciussal azt nem tartyák, hogy az eredendő bűn ugyan az ember lelkének természeti légyen, az telkeknek embertűl-való alkotásával künnyebbé nem tehetik az eredendő bűnnek reánk szállítását. Ezeket megértvén, az Hafenreffer hatodik bizonyságára azt feleié az Csepregi Mesterség, hogy eredendő bűnben eshetik ember, ha lelke szüléitűl nem alkottadk-is, mivelhogy az Adám magvából a nélkül az igazság-nélkűl születnek, melyben születtek volna, ha Ádám nem vétkezett volna. Abban pedig, hogy Isten oly lelket terempt, mellyet láttya hogy megförtőzik, mihent az testben foglaltatik, csak annyi kegyetlenség vagyon, mint abban, hogy oly angyalt teremptett, melynek esetit és veszedelmét látta. Az Morgók először azt mongyák, hogy az igazság-nélkűl- való születés nem oka az eredendő bűnnek. De ezt én nállatok- nélkűl-is tudom: mert hogy jól megércsétek, három dolgot kel it megválasztani. I. Honnan és mi légyen oka az eredendő bűnnek? Erre azt mondom, hogy Ádámtúl és az ő engedetlenségéből. Mert az Isten Adámnak úgy adott vala eredendő igazságot, hogy ezt mind magának s mind maradékinak megtartaná, ha szót fogadna. Ha pedig az tilalmas fához nyúlna, nem csak magának, hanem maradékinak-is elvesztené azt az igazságot, melynek megtartására köteles vala: és így ő-benne minnyájan vétkeztünk, úgymond sz. Pál. II. Miben áll az eredendő bűnnek mi-vólta? Erre azt felelem, hogy közönségesen az bűn egyéb nem lehet, hanem Morgók föl. 239. Rom. f>, 1
