Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
218 CSEPREGI SZÉGYENVALLÁS 1 Vide Peronum Gen. 1 ad v. 3. ; Peren 1. 1. in Genes, qu ultima. Morgók fol. 227. S. Thomas 2. Sentent. dist. 18. q. 2 art. 1. Morgók fol. 228. ti f £ 5**^ mystice, allegoricé azon az világosságon, mellyet Isten első nap terempíe, az angyalokat magyarázzák: de ez az magyarázat nem Moyses szava, hanem két vagy három Doctoré, noha egyebek1 azon az világosságon nem angyalokat, hanem külső világosságot értenek, mely nappalt szerzett; okát-is aggyák az régi Doctorok, miért nem akará Moyses az angyalok teremtését írásban foglalni2. Az második feleletre azt morogják, hogy megkérgyem Hafen- reffertűl, hány lélek volt Ádámba, és mint osztatott Évára. Magoknál azt írják, hogy ki nem mondhattyák, mint lőtt az Éva lelkének Ádámtúl eredeti. Bezzeg az Nem tudom megfejthet minden kérdést. De szerető Morgóim, ha azt mondgyátok, hogy Évában új lélek nem adatott, hanem azon lélek maratt benne, mely az Ádám cson- tyában volt, bizonyoson tudhattyátok, hogy e kettő közzűl egyiknek kel lenni: vagy éppen és tellyesen, vagy darabban és rész- szerént az Ádám lelkének kellett Évába szállani. Bezzeg ha azt mondanátok, hogy Évában alkotott új lelket, mely az Ádám tagai- ban lévő lélektűl külömbözött, én sem vitatnám, hogy az Ádám lelke éppen vagy darabban Évára szállott: de Hafenreffer új lélek- alkotás-nélkűl, az Ádám csontyának leikével akarja éleszteni Évát; kit soha az szent írás nem jelentett. Sőt Ádám csak az Éva cson- tyát és testét mongya az ő csontyából és testéből valónak: maga az szent Tamás szavaként multo charius, amantiusque diceretur: anima de anima mea, si sic esset anima de anima, ut caro de carne ei os de osse: sokkal édesdebben mondhatta volna Évának, hogy az ő leikéből való lélek, ha az lélek-is úgy lőtt volna leikéből, mint az csont csontyából. Az harmadik feleletre azt morogják, hogy ők nem Averroisták, mert nem mongyák, hogy az atyák lelke fiókra szállyon: mint az gyertya-gyújtás példájából megteczik. Mondom én, hogy másut jár eszetek. Én sem mondom, hogy az atyák lelkének kellyen az fiakra szállani, ha az atyák újonnan alkottyák az lelket. Nem-is arrúl vala szó, hanem csak erről: ha Évára szálhatott darabolás-nélkől az Ádám lelke, tehát azon egy lélek töb testet eleveníthet; kit ha megengedünk, Averroisták lehetünk. Mert ha azon egy lélek két testet eleveníthet, miért nem hármat? miért nem százat? Miért nem mondhatod, hogy miképpen az Ádám csontyával lelke-is Évába öntethetett: úgy most-is új lelkek alkotása-nélkul, az atyak mag- vával egyetembe, lelkek-is hókban öntetik?
