Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
HARMADIK RÉSZÉ. 181 gondolattyok, semmi isméretek nincsen: és az gonoszak lelke sem kinlódik pokolban itílet napig. Bezzeg ha Luther az testnek nyúgo- dalrnát álomnak mondaná és csak ennek érzékenségtelen vóltárúl szóllana, helyesen beszéllene; de ő az lelkekrűl és egy-általlyába az halottakrúl szól. Ha pedig másut azt írja, hogy az lelkek az Istennel és az angyalokkal szóllanak: az nem csuda. Mert szokása Luthernek, hogy szántalanszor maga szavait arczul pökdösse és szembe megvitassa, mivelhogy az szédelgő lélektűl viseltetvén, ide s tova tántorgott, egy nyomban nem járhatott. Hamisság az-is, hogy az Augustai Confessiónak magával ellenkező mondási-közöt eggyet nem igazán említettem. De hogy az Morgók színt adgyanak hamisságoknak, mentegetik Confessiójokat. Azt mondgyák azért, hogy az ellenkezik önnön magával, a ki viszsza-mondgya az előbbi szavát: a Confessio pedig ezt nem míveli, midőn azt írja, hogy az Isten törvényét fogyatkozás-nélkűl meg nem tarthatni, noha azt-is melléje veti, hogy az menyire tőllünk lehet, igyekezzünk az Isten törvényének megtartására. It elsőben azt vegyük eszünkben, hogy az Augustai Con- fessiónak sok ellenkező mondásit hozta-elő az Kalauz; az többit ingyen csak mentegetni sem merték az Morgók, hanem csak az hetediken akadoznak, és abbannis cserben maradnak. Mert jóllehet abban ellenkezés nincsen, az mit az Morgók beszélnek, de abban temérdek ellenkezés vagyon, az mit én az Augustai Confessióbúl elő-hoztam vala. Egy felől azt hirdeti az Confessio, hogy lehetetlen az Isten törvényének eleget tenni: más felől lehetetlennek taníttya, hogy az Isten törvényének ne engedgyen, az kiben igaz hit vagyon. Ez mind az kettő Augustai szó, mellyekben igaz értelem-szerént nyilván-való ellenkezés találtatik. Mert ebből következik, hogy a kiben igaz hit vagyon, enged az Isten törvényének, az-az bétellye- síti az Isten törvényét; és ugyan azon ember nem enged az Isten törvényének, mivelhogy lehetetlen, hogy az Isten törvényének eleget tégyen. Ez bezzeg igyenes ellenkezés, de az Morgók ész-nélkűl szűkösök, mellyet Istentűi kérjenek, mert tölcséren észt én nem tölthetek agyokban. Hamisság az-is, hogy ellenkezem magammal, egy felől azt írván, hogy a puszta emberek-közöt, Bódog-Aszszonytúl megválva, senki nincs a ki bűn-nélkűl lőtt volna; más felől azt vitatván, hogy találtatnak a kik bétöltik az Istennek parancsolattyát1. Ezekben azért szinte úgy nincsen semmi ellenkezés, mint az szent Kalauz. I. f. 386. Morgók föl. 150. Kalauz I. f. 589. Morgók föl. 151. Kalauz II. f. 505. 1 Kalauz II. f. 502.
