Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
180 CSEPREGI SZÉGYENVALLÁS 1 Salmeron tóm.4. tract. 15. 2 Morgók föl. 143. 3 Kalauz II. f. 55. Morgók föl. 144. Kalauz 11. f. 324. Morgók föl. 146. Kalauz II. f. 327. Morgók föl. 147. Kalaúz I. f. 582. Pamelius in cp. 62. Cypr. Kal. I. f. 580. Alvinci ellen Kal. II. f. 764. Morgók föl. 148. Kalaúz I. f 687. gond-viselésére1. Ezeket az Morgók sem tagadhattyák, és mégis szent-írás-mocskolást fognak reám. Sőt a ki nagyob, azzal dicsekednek2, hogy engem abban megértenek*, az mit másut mondottam vala, tudni illik, hogy mi az szent-írás-közzé semmit nem írunk3, mivelhogy én az szent-írás-közzé taszítottam ezt az hamis magyarázatot. Maga én ezt az magyarázatot nem az sz. bibliába, az Isten szavai-közzé írtam, hanem az Kalaúzban: nem-is úgy írtam ezt az magyarázatot, mintha ez-is az bibliában volna. De ezek az oktalan Morgók csak mondhassanak korcsomára-való valamit és ezzel pappirossat tölthessenek, mind jó renden vagyon szénájok. Azt-is méltatlan hamissozzák az Morgók, a mit az Kalaúz sz. Péterről mondott, tudni illik, hogy senkinek ő-kívűlle nem olvassuk hogy az meny-ország kúlcsa adatott volna: noha az bűnnek óldozása az töb apostolokra-is bízatott. Ha ebben hamisság vagyon, miért nem jegyzettétek-fel az szent írás helyét, melyben olvastátok, hogy Urunk az meny-ország kúlcsát másnak adta? Az-is merő hívság, hogy gyermeki gondolkodás, nem túdós emberhez illendő mondás légyen, hogy Urunk sz. Péternek főb- ségét azzal-is jelenti, hogy magáért és sz. Péterért fizetett adót. Ezt én nem magam vélekedéséből, hanem sz. Ágoston szavaival írtam az Kalaúzban. Ha sz. Ágostont tudatlan gyermeknek itílitek, ám megláttyátok. Hamisság az-is, hogy az sz. Cypriánus szavait nem jól magyarázom azokról az szüzekről, mellyek szándékokkal, vagy professio-né\kíi\-Ya\ó fogadással adták magokat az szüzességnek állapattyára. Mert hogy az Cypriánus mondását így kellyen érteni, vastagon megbizonyíttya Pamelius; én-is rész-szerént megmutatám az Kalaúzban sz, Ágoston, sz. Cypriánus és egyéb szentek szavaiból. Hamisság az-is, hogy én fogtam Lutherre, hogy ő-az lelkeket elaluttya itílet napig és az kárhozottak kínnyát sem hiszi itíle-t-előt. Mert tagadhatatlan, hogy azok az szók, mellyeket Lutherből feljegyeztem az Kalaúzban, tulajdon sajáti Luthernek, úgy hogy az Morgók sem mérik ezt kétségessé tenni mind ennyi szemptelen- ségekkel-is; azok pedig nyilván kifakasztyák, hogy az lelkek sem az földi, sem az mennyei dolgokban nem tudnak semmit: semmi * V. ö. Kalauz I. 662 : Christus az ő Attya-előt úgy állott, mint a mely gonosz-tévőt megérnek vétkében.
