Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
166 CSEPREGI SZÉGYENVALLÁS Morgók föl. 120. Proverb. 30, 15. 16. Morgók föl. 102. Morgók föl. 104. Kalauz I. f. 339. Morgók föl. 103. Verba vide in Kalauz I. f. 441. Morgók föl. 105. 1 Jac. 1, 14. Kalauz I. f. 329. 2 Kalauz I. f. 610. II. f. 506. 3 Kalauz II. f. 494írtam, hogy győzhetetlen bizonyságok arra visznek, hogy efféle susnyaságot nem kell megengedni. Hamisság az-is, hogy én fogom reátok, hogy aprólék dolgokért az házasokat felszabadíttyátok. Mert nem régen hallátok az Luther tanítását, melyben az maga vonogatásért, távuly léteiért és töb efféle dolgokért szabad menedéket ád az új menyegzőre. Az szent írásnak amaz mondását: Os vulvce non satiatur, nem az Kalaúzban, hanem más írásomban hoztam eggyiit elő. Ezt az Morgók bak bűző éktelenségnek nevezik. Mit csudálod tehát keresztyén olvasó, ha ezek az én írásimat káromlyák, kik az Szent Lélek Isten szavait-is gyalázattal illetik? Az-is merő balgatagság, hogy én azzal botránkozást szerzek, midőn az ti tudománytokból származott gonosz erkölcsök gyümölcsét feljegyzem. Mert ez-szerént sz. Pált-is vádolhatnátok, mivelhogy az Romabéliekhez írt levelében az nemzetségeknek undok vétkeit írásban foglalta. Abbannis roszszúl mentik Luthert az Morgók, hogy erőtlen embertől elválasztja feleségét. Mert jóllehet a ki természet-szerént hideg volt az házasulás-előt, az nem alkolmatos az házasságra; de ha az szent házasságnak végben menetele-után vagy vénség és betegség-miat, vagy emberek metczéséből és egyéb történetből megerőtlenűlt az ember, bezzeg az Luther tanácsát nem szabad követni. Mert az Isten szavából hallók, hogy az végben ment házasság fel nem szabadulhat. Az Luther szavai pedig határozás- nélkűl mind az két-féle hidegségre szolgálnak: és az minémű bizonysággal erőssíti mondását, tudni illik hogy az más fél gerjedez, annak egy-aránt helye vagyon mind az két rendbéli állapatban. Végezetre az-is merő hamisság, hogy gonoszra izgattyuk az embert, midőn azt taníttyuk, hogy az gonosz gondolatok és indulatok bőn-nélkűl vannak, ha ember helyt nem ád nékik és ellenek tusakodik. Ezt nem csak mi taníttyuk, hanem sz. Jakab apostol1 és szent Ágoston-is2, mivelhogy abban vétek nem lehet, az mit ember akarattya-ellen szenved3. Annak-okáért szinte mint mikor Christus Urunkat kisértvén az sátán, istentelen gondolatot ada eleibe, tudni illik hogy az ördögöt imádná, semmi vétek nem esék Urunktól ebben az gondolatban, mivelhogy ellene tusakodék: úgy az Christus tagjainak sem árt az gonosz indúlat, csak ellene állya- nak. Ezzel pedig az tanítással nem hogy szabadság adatnék az gonosz indúlatok engedelmére, de sőt inkáb azok-ellen-való baj-
