Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
MÁSODIK RÉSZE. 167 vívásra izgathatunk. Hamissah írják pedig az Morgók, hogy ha az indulatokban vétek nincsen, nem szükség Istent kérni, hogy ezeket mególcsa. Mert az kísirtetnek és az világi szerencsétlenségnek szenvedése sem vétek, de minthogy gyakran az mi gyarlóságunknak ok adatik ezekből az vétekre, méltán kérjük az Miatyánkban, hogy kísérteiben ne vitessünk és az gonosztól szabadúllyunk. Az-is merő gyermekség, az mit megfejthetetlen erősségnek tartanak az Morgók: Ha az gonosz indúlatok Isten törvénye-ellen vannak, minthogy bizonyára amaz parancsolat-ellen vannak: Non concupisces: tehát bűn-nélkűl nem lehetnek; ha pedig Isten törvénye- ellen nincsenek, mint lehetnek gonoszok? Felelet. Miképpen mikor Isten tíltya az gyilkosságot, nem tilt egy-általlyába minden öldöklést, mert szabad törvénnyel, szabad igaz hadakozásban, szabad az elkerülhetetlen maga oltalmában embert ölni; hanem az tilalomnak értelme az, hogy maga tulajdon indúlattyából, törvénytelen és kételenség-nélkűl mást meg ne öllyünk: azonképpen mikor az concupiscenti át tíltya az Úr Isten, nem azt parancsollya, hogy semmi indulatot ne érezzünk és az ördögnek vagy testnek kisir- tetitűl tellyességgel mentek légyünk, hanem hogy szabad akarattal bévett gonosz vágyódásokban ne részesűllyünk. Azért az mit az Úr Isten tilt, abban bezzeg vétek vagyon, és annak elkerülésére az Istennek malasztyával tehetségünk-is vagyon, tudni illik, hogy szabad akaratunkal helyt ne aggyunk az gonosz indúlatoknak. De hogy kisírtetekből való indúlatokat ne érezzünk, azt az Isten sem tíltya és tehetségünkben sincsen. Efféle indúlatokat pedig, mellyeket akaratunk-ellen bűn-nélkül szenvedünk, gonoszaknak azért mond- gyuk szent Ágostonnal, mert az bűnből eredeti ezeknek délczegsége és embert gyakran bűnre-is viszi. Azért szokott módgyok-szerént hamis- san és lelki-isméretek-ellen vádollyák botránkoztatással az Kalauzt az én Morgóim. §. IV. Hamissan hazuttollyák az Kalauzt az Morgók. Gyalázatos alnaksággal élnek az Morgók ebben az vádolásban. Mert jóllehet az Kalaúzból elő-hoznak némely mondásokat, de tellyességgel elhalgattyák: mi okon, minémű alkolmatossággal, mely erős fondamentommal írtam azokat. Ezt pedig azért cselekedik, hogy az egyűgyűk eleit és utóllyát nem értvén mondásomnak, künnyebben idegenséget vehessenek tanításomtól. Morgók föl. 105. Morgók föl. 106. August, in Kalauz I. f. 610. II. f. 506.
