Szekér Dalma dr.: A csecsemő- és gyermekkor betegségeinek pathologiája és therápiája különös tekintettel a differentialis diagnosisra (1928)

Általános rész - II. Fejezet. Az újszülöttkor pathologiája

Terhesség alatt a vér qualitative chemiailag megváltozik. Basch-nak az a felfogása, hogy a parenchyma gazdagodást az 0vári- umok hormonjai okozzák, Azonban ez ne n lehet az egyedüli ok, mert teherbe jutott asszonyokon, a terhesség első idejében végzett műtétek, melyek szük­ségessé tették az ováriumok eltávolítását nem akadályozták meg a parenchyma gazdagodást. Már pedig ennek kellett volna bekövetkezni az elmélet értelmében Pfaundler szerint a vérben építőanyagok vannak, melyek a genitális tractus iránt specificus affinitással bírnak. Feltétlen szerepe az ováriumnak nincsen, mert kísérletileg kivágott ová- rium (állatkísérlet) secretiót indított meg, máskor pedig a már meglevő secretiót erősítette. Hainiss tanár úr felfogása szerint az oudrium-nak feltétlenül van szerepe a parenchyma gazdagodásban, ezt látjuk a pubertás idejében, amikot az addig infantilis emlők fejlődni, mirigyesedni kezdenek. Az ováriumok szerepe azonban nem kizárólagos, mert Grigoriu kísérlete szerint terhes méh placentájának kivonata (chorion epithel) elválasztást, secretiót okoz. Ez a körülmény hypo- theticusan, de plausibilisen magyarázza meg a kérdést. A terhesség ideje alatti emlőmirigyparenchyma gazdago dúst tehát három körülmény idézi elő: 1.) Placenta. 2.) Foetus. 3 ) Ováriumok. A secernálás megindulását is többféleképen magyarázzák : Egyesek a szülés közben keletkező újabb hormont tételeznek fel, mely a secernálást meg­indítaná. Mások úgy gondolják, hogy 2 hormon van, melyek speciiicusak vol­nának s ezek egymásnak antagonistái, így az egyik az elválasztást indítaná, a másik gátolná. A gátló hormont a placente termelné s minthogy ez a szü­léskor elváltozik, az elválasztás megindul. Azt is gondolták, hogy egy specifi­cus hormon van, mely szülés után átváltozik. Ezeket az elméleteket megdön­tötte Grigoriu kísérlete, mert a terhes méh placentájának kivonatát injiciálva, megindította a secernálást (a placenta tehát nem gátol.) Egyesek azt gondol­ták, hogy egy specificus hormon van, mely szülés után átváltozik. Pflaundler-nak az a felfogása, hogy a specificus hormonoknak a geni­talis szervek iránt specificus affinitásuk van Ezek idézik elő a placenta növe­kedését, az emlő mirigyparenchímájának gazdagodását Mikor a placenta szü­lés után eltávozik, a hói monoknak már nincs olyan tág terük a működésre, tehát ahol még tevékenykedhetnek, az emlőben erősebben fejtik ki hatásukat, így indul meg a secretió. A secernálást azonban nem csak megindítani, de fenn­tartani is kell. Erre a leghatalmasabb inger a mell állandó teljes kiürítése. Amelyik emlő nincs jól kiürítve abban pan­gás keletkezik, a mirigyek functiója csökken, a secretió mind kevesebb lesz, végül a tej elapad. Ha egyszer már a tejeivé lasztás megszűnt, azt megindítani csak újabb terhesség fogja. A szoptatás technikája. Az emlőbimbóknak a szoptatásra való előkészítését már a terhesség utolsó hónapjaiban meg kell kezdeni. im ó 6?

Next

/
Thumbnails
Contents