Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
II. A légzőszervek betegségei
daközök elmosódnak, sőt kiboltosulnak. A légzés láthatólag dyspnoés, szapora. Ha az izzadmány erősen összenyomja a féltüdőt, a betegek (a pleuritisesek rendes fekvésével ellentétben) a beteg oldalra fekszenek, hogy az ép tüdőfél minél jobban lélegezhessék. Kopogtatás: eleinte tompult, később, ha a mellhártyarésben legalább 5—6 cm. vastagságú az izzadmányréteg, teljesen tompa (tüdőgyulladásnál a tom- pulatnak mindig dobos mellékszinezete van és kopogtatásnál hiánvzik az a fokozott ellenállás, mely mellhártyagyulladásra, ill. folyadék jelenlétére nagyon jellemző). A tompulat majdnem mindig hátul, alul, a gerincoszlop közelében mutatható ki legelőször. Hátul és különösen oldalt az izzadmány határa mindig magasabban van, mint elől, ami nagyrészt a hát-, ill. oldalfekvéssel függ össze. Nagytömegű exsudatum jelenlétekor azonban elől is elérheti a 3. és 2. bordát. A tompu- latnak jellemző alakja van. Felső határa parabolaszerű (Ellis-Damoi- seau-f. görbe), melynek legmagasabb pontja a hónalj vonalban van s innen előre is, hátra is lejt. A hátrafelé lejtő vonal a gerincoszloppal szöget zár be (Searpa-f. háromszög), ahol éles dobos a köp. hang, mert a folyadék felől ideszorul a tüdő a hilus felé összenyomva. Nagyobb izzadmányok felső határán különben mindenütt dobos a köp. hang (tüdőcompressio). Alsó határa mélyebben fekszik, mint a tüdőé, mert a folyadék teljesen kitölti a beteg oldalon a sinus phrenicocos- talist. Ha a mellhártyán összenövések zavarják a folyadék elhelyezkedését, a tompulat alakja természetesen más lesz. Helyzetváltoztatáskor az izzadmány szintje nem vagy alig változik, mert a pleuralemezek a szélen összetapadnak (hydrothoraxnál a transsudatum kb. l/° óra múlva, pyo- és seropneumothoraxnál pedig azonnal; a folyadék felső határa ezeknél különben nem görbe vonal, hanem közel egyenes). A mellűri folyadékgyülem, ha tekintélyes, a szomszédos szervele dislocatioját idézi elő. Jobboldali izzadmány baloldalra, baloldali fjedig jobboldalra nyomja a mediastinumos szerveket. Ennek jeleként hátul, alól, a gerincoszlop mellett a folyadékgyülemmel ellenkező oldalon háromszögalakú tompulat mutatható ki (Rauch f uss-KorányiGrocco-f. paravertebralis háromszög). A rekesz lefelé domborodik. Jobboldali izzadmány esetén a tompulat összefolyik elől a rná jtompulattal, a máj leszorulva, alsó szélével a köldökig érhet. Baloldali izzadmány pedig annyira lenyomhatja a gyomrot, hogy a Traube-f. tér (1. Gyomor bet.) részben vagy egészben eltiinhetik. Hallgatódzás. A légzészörej gyengült vagy teljesen elhint. Ha van, úgy rendesen sejtes, de lehet hörgi is, ami a tüdő mindenkori állapotától függ, éppúgy mint az esetenként hallható szörtyzörejek is. Dörzs- zörej a pleur. exsudativanál természetesen csak a folyadék felső határán észlelhető, ahol a lemezek érintkeznek egymással; ugyanitt hallható az aegophonia is (mekegő, orri színezetű hang, ha a beteg beszél). Az exsudatum felett a bronchophonia gyengült vagy teljese?i megszűnt, mert a folyadék rossz hangvezető lévén, nem továbbítja a hörgőkben keletkező hangot (ellentétben a tüdőgyulladásos tompulattal, melynél a bronchophonia fokozott, úgyszintén a zörejek is). A pleuritis exsudativa eleinte állandó, később remittáló lázzal jár. A tüdőösszenyomatás miatt dyspnoe jelentkezik, mely orthopnoe fokáig emelkedhetik. A nehézlégzés miatt cyanosis lép fel. Az állapot megitéI í
