Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

II. A légzőszervek betegségei

lése szempontjából igen folntos a vizelet mennyiségének vizsgálata. Mindaddig, amíg az izzadmány szaporodik, kevés a vizelet (oliguria, naponta 200—400 ccm), mihelyt megindul a folyadék felszívódása, arányosan nő a vizelet napi mennyisége (esetleg pölyuriáiq, naponta 2500—3000 ccm).

A pleuritis kimenetele az izzadmány mennyiségétől és minőségétől függ. Kevés sávos izzadmány nyom nélkül felszivódhatik. Nagyobb mennyiségű is, ha kevés benne a fibrin. Minél több a fibrin, annál valószínűbb a fibrin kötőszövetes szervülése, hegesedése, s annak folytán a mellhártya szalagos, körülirt, lemezes, kiterjedt vagy teljes összenövése (synechia pleurae). Igen gyakori az összenövés az alsó részeken, miáltal a tüdőszélek hiányosan tolódnak el (lefolyt mellhártyagyulladás biztos jele az egész életen át). Sokkal súlyosabb következményekkel járhat a gennyes mellhártyagyulladás (pleur. purulenta), még inkább az eves pleuritis (ichorosa), mely nem tömegessége, hanem mérgező termékeinek felszívódása által hamarosan halált szokott okozni. A pleuritis purulenta csatlakozhatik pneumoniához (a metapneumoniás* alakok általában jobbindulatúak) és a legkülönbözőbb megbetege lésekhez (tüdőtályog, gyermekágyi fertőzés, sepsis, angina, bordagenyedés stb.) A nagyobb tömegű gennyes izzadmány neve pyothorax vagy empyema thoracis, mely többnyire az alsó lebeny és rekesz körül helyezkedik el. Fizikális tünetei ugyanazok, mint a többi mellhártyagyulladásé. Önként nem szívódik fel (csak a metapneumoniás néha). Legtöbbször a bőrön át tör kifelé (empyema necessitatis), ritkábban a tüdőfelé, amikor is a genynek szabad útja lévén a kiürülésre, gyógyulhat. Magára hagyva a folyamat olyan soká húzódik, hogy a tartósan összenyomott tüdő teljesen elveszti rugalmasságát, a mellhártyalemezek rostos összenövése és zsugorodása pedig olyan fokot ér el, bogy a mellkas eltorzul, féloldali behúzódik, a bordák egymásra tolódnak: skoliosis jön létre a mellkas retractiója folytán. Sokszor meg nem is fejlődik ennyire, mert a tartós genyedés már előzőleg kioltja az életet amyloidosis, seny- vesség, elerőtlenedés folytán. Ha a geny a tüdőbe tör át genylégmell (pyopneumothorax) is keletkezhetik.

A gümős és daganatos izzadmány rendszerint véres; prognózisa rossz, csapolás után még jobban meggyűlik, amiért is csapolása ellen- javait, kivéve, ha megfúlás veszedelme fenyeget.

A pleuritis exsudativa elkülönítése nem mindig könnyű a pneu- m o n i á t ó 1. E tekintetben irányadó a következő: pleuritis néla mellkasiéi többé-kevésbé kidomborodik, a tompulat teljes, kopogtatásnál ellenállás-érzet, légzés gyengült vagy nem hallható, bronchophonia szintén, a szomszédos szervek félreszorulnak (dislocatio). Pneumonia n á 1 a mellkasfél nem domborodik ki, a tompulatnak sokszor dobos mellékszínezete van, resistentia-érzet hiányzik, a légzés hörgi és crepitatio van jelen, bronchophonia fokozott, a szomszédos szervek dislocatioja nem fordul elő. — Pleuritis esetén sohase mulasszuk el a veszélytelen próba punctio megejtését, melynek eredménye sokszor lehetővé teszi a pleuritis milyenségének megállapítását. Látszólag primaer pleuritis mindig gyanús tuberculosisra; megerősíti a gyanút, ha a punctatum véres és a rendes leukocyták helyett lymphocytákat tartalmaz (tbc. bacillust csak ritkán sikerül kimutatni a punctios folyadékban. mert a gümők a serosán sohasem fekélyesednek ki). A leukocyták jelenléte mint mindenütt, itt is inkább heveny gyulladásra, lymphocvtáké pedig idősült gyulladásra (elsősorban gümőkórra) vall.

Therapia. A kellemetlen tünetek (oldalszúrás, légszomj stb.) leküz66