Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
II. A légzőszervek betegségei
vagy pedig Sauerbruch-Wilms-f. resectio végezhető, vagy végezetül phrenikotomia (Stürz-Sauerbruch): a n. phrenicus átmetszése időleges rekeszbénítás céljából, amikor is a tüdő teljes kilégzőállásba kerül. — A műtéti eredmények csak kis részben kedvezőek. IV. A mellhárfya betegségei. 1. Pleuritis. Kóroktan: A mellhártyagyulladás ritkán primaer, amikor is való- szinüleg rheurnás eredetű. A látszólag primaer esetek túlnyomó része gümőkóros. A sekundaer pleuritis (a traumás alakoktól eltekintve) létrejöhet: 1. közvetlen átterjedés révén, akár a tüdőről (minden tüdőmegbetegedés pleuritist okozhat, mihelyt a folyamat a tüdő felületéig ér), akár a szomszédból (pericarditis, mediastinitis, peritonitis, oesophagitis stb); 2. a vérkeringés közvetítésével ált. megbetegedések (sepsis) vagy távolabbi szervek betegsége (nephritis, köszvény) esetén. Tünetek. 1. Fájdalom (oldalszúrás), mely rendszerint a megbetegedés helyére utal. Nyomásra fokozódik, amiért is a beteg mindig egészséges oldalán fekszik, ellentétben féloldali tüdőgyulladással, amikor a megbetegedés oldalán fekszik, hogy annál kiadósabban működhessék az ép tüdőfél. 2. Köhögés, különösen mélyebb belégzéskor. Ha tüdőbeli szövődmény nincs, köpet is alig van. 3. Rövidlégzés (dyspnoe), melyet pleuritis sicca esetén a fibrines mellhártyalemezek dörzsölődése okozta fájdalom hoz létre, mert a beteg a fájdalom miatt csak felületesen mer lélekzeni, pleur. exsudativa alkalmával pedig a tüdő össze- nyomatása is. 4. Láz, rendesen nem magas (39° körül), eleinte állandó, később remittáló. A hőesés lytikus. Erősen remittáló láz (a febris hectica typusa szerint), ha sokáig húzódik, gümőkórra gyanús. Rendetlen lázmenet hidegrázásokkal genyes pleuritisre vall. A fizikális tünetek a pleuritis két alakja (pleuritis scica és exsudativa) szerint változnak: Pleuritis sicca s. fibrinosa (a mellhártyát több-kevesebb fibrin borítja számbavehető folyékony izzadmány nélkül). A beteg oldali mellkasfél légzésnél visszamarad (fájdalom miatt). Kopogtatásnál eltérés nincs, csupán a tüdő alsó szélének respiratiós eltolódása csökkent hátul. Ellenben igen jellemző a pleuritises dörzszörej, mely hallgatódzás- nál és tapintásnál egyaránt észlelhető. Közvetlenül a fül alatt hallható, szakadozott, hóropogáshoz hasonlít. Oka a fibrines mellhártyalemezek egymáshoz dörzsölődése, amiért is be- és kilégzés alatt egyformán létrejön. A dörzszörejek köhögésre nem változnak, körülirt helyen hallhatók és nyomásra fokozódnak, ellentétben a finomhólyagú szörty- zörejekkel (crepitatio), amelyek egyébként csak belégzéskor keletkeznek. — Az egész folyamat (esetleg összenövésekkel, pleur. adhaesiva) nehány nap alatt is gyógyulhat, de kifejlődhetik belőle a Pleuritis exsudativa (a mellhártya üregében nagyobbmennyiségű izzadmány képződik, mely a pleura hajszálereiből szivárog ki.) Legalább 200—300 ccm-nyinek kell lennie a folyadéknak, hogy fizikálisán kimutatható legyen. A mellkasfél légzésnél szintén visszamarad, az izzadmány szaporodásával a beteg oldali mellkas kidomborodik, a bor64
