Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
II. A légzőszervek betegségei
Az elszórt gócú gümőkór (phthisis disseminata) fizikális diagnózisa sokszor lehetetlen, különösen, ha a gócok közt még sok a lég- tartalmú szövet. Tompalat nincs, de olykor szakadozott légzés szörty- zörejekkel. A kórismét valószínűvé teszi ilyenkor a jellemző láz, lesová- nyodás, vérszegénység, biztossá a köpet bacillustartalma és a röntgenátvilágítás. A tüdőgümőkór legveszedelmesebb alakja a sajtos tüdőgyulladás (pneumonia caseosa), mely nehány hét alatt halálosan végződhetik. Hirtelen kezdődik lázzal, dyspnoeval, köhögéssel, oldalszúrással, vagyis teljesen a pneumonia crouposa tüneteivel. A köpet vörhenyes, sajátságos zöldbe játszó színárnyalattal. Féloldali infiltratio jelei mutatkoznak (eleinte dobos, majd tompult köp. hang, finomhólyagú szörtyzörejek hörgi légzés mellett), oldódás és krizis elmarad, sőt ehelyett folyton súlyosbodó kórállapot (elesettség, nagy halványság, fokozódó légszomj) és cavernaképződés tüneteivel rendszerint rohamosan vezet halálra (phthisis florida, galoppierende Schwindsucht). Áldozatai különösen fiatalok és öröklött, ill. szerzett dispositióval biró egyének. A bő, genyes köpetben sokszor korán kimutathatók már a gümőbacillusok. Az ált. szemcsés gümőkór (tuberculosis miliaris acuta) tüneteire xonatkozólag 1. a Fért. betegségek megfelelő fejezetét. A phthisis diagnózisa történhetik: 1. a fizikális vizsgálattal, 2. köpetvizsgálattal, 3. röntgenátvilágítással és 4. tuberculinpróbákkal. A tuberkulinpróbáknak, különösen felnőtt korban csak viszonylagos értékük van, mert túlérzékenyek és nemcsak fennálló gümős fertőzést jeleznek, hanem a szervezet által régen leküzdött fertőzést is (eltokolt vagy elmeszesedett góc esetén is positivek). Alapjukat az allergia (anapylaxia) képezi, amely semmi más, mint gümős fertőzéskor kifejlődő. illetőleg a fertőzés leküzdése után mindenkor visszamaradó immunitás. Tekintve, hogy gümős fertőzésen előbb-utóbb (már a gyermekkorban) mindenki átesik, anélkül természetesen, hogy klinikai értelemben meg is betegednék mindig, 10—12 éves kortól kezdve a reactio majdnem minden esetben positiv, úgyhogy csak a negativitásának van diagnostikai értéke. A gyermekkorban, de különösen csecsemőkorban azonban értékes segédeszköz. Többféle tuberculinpróba van: 1. Subcutanpróba: az előzőleg legalább 2 napig láztalan egyénnek 0.10 mg alttuberkulint (Koch-f. TV) fecskendezünk bőre alá. Positivilás esetén háromféle reactiót észlelünk: a) heiyi (gyulladás a befecskendezés helyén), b) általános (láz. betegségérzéssel stb.) és c) gócrea-ctiól (tüdőbeli gümős gócok esetén szörtyzörejek, bőségesebb köpet, mellszúrás, nem ritkán vérköpés). — Láz és tüdővérzésre való hajlam esetén alkalmasabb a Pirquet-f. cu tanpróba (az alkar scarificatiója után 1 csepp 25°/o-os alttuberculinoldatot kenunk szét az illető bőrterületen, mire nehány óra vagy nap múlva vörös papula keletkezik). Csak helyi reactiót vált ki, viszont a gócreactio hiánya miatt topikai diagnózis szempontjából nem használható. A gyer- mekgyakorlalban is kitünően bevált. — 3. C a 1 m e 11 e-W o 1 f f-E i s- n e r-f. ophtalmo'reactio. 1 csepp 2<>/o-os alttuberculint cseppentünk az egyik szem kötőhártyájára. Ha kötőhártyagyulladás fejlődik ki 24 óra múlva, pos. a próba. Szintén csak helyi reactiót okoz. A coniuncti- vilis esetenkénti súlyos volta miatt, csak kevéssé használatos. Szövődmények. Pleuritis. Mindenkor jelen van, akár egyszerű rostos összenövések (pleuritis adhaesiva), akár gümős mellhártyagyulladás (pleur. tuberculosa) alakjában. Ez utóbbi lehet csupán fibrines (száraz dörzszöre jek), de gyakrabban izzadmányképződéssel jár. Az izzadmány nem ritkán véres vegyes fertőzés esetén gennyes is. — Ha felületes cíi- verna a mellüregbe tör át, pneumothorax jön létre. — A pleuritis 4 I 61
