Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

I. Fertőző betegségek

•minden valószínűség szerint a bél nyiroktüszői. A hacillusok innen a nyu'okkei ingésbe, a ductus thoracicus útján a vérbe s ennek révén a különböző szervekbe (lép, csontvelő, epehólyag, bőr stb.) jutnak. Az epe igen jó táptalaja a typhus bacillusoknak s így sokszor megesik, hogy az epehólyagban életképesen visszamaradnak a betegség lezajlása után is, elszaporodnak és hónapokon, sőt éveken keresztül ürülnek a bélsárral. Az ilyen bacillusgazdóik környezetüket állandóan fertőzve iontos szerepet játszanak a betegség terjesztésében.

Tünetek és lefolyás. A lappangás ideje 10—20 nap. Bizonytalan tünetek (bágyadtság, nyugtalan alvás, fő- és tagfájás, székszorulás) közben szinte észrevétlenül fejlődik ki. Kezdetét a lassú hőemelkedéstől szokás számítani. Tartama átlagosan négy hét, mely után valószinüleg az egész életre szóló immunitás marad vissza.

1. hét (az alsó vékonybélben [ileotyphus] a magános tüszők és Peyer-plaque-ok velősduzzadása; néha a vastagbélben fészkelődik meg

1 colotyphus]): lépcsőzetes hőemelkedés 5—tí nap alatt 40° C-ig is. Enyhe borzongás és orrvérzés előfordulhat, de sem hidegrázás. sem nátha, sem herpes nincs. A nyelv száraz, szürkés-barna lepedékkel bevont, később tisztulni kezd a széleken, amikor is csúcsa, szeg élye piros. Erősbödő fejfájás; obstipatio mellett meteorismus, az ileocoecalis táj fájdalmassága s a hét vége felé már tapintható léptumor. Súlyos esetben már ilyenkor is öntudatzavar (status typhosus).

2. hét (a velősen duzzadt tüszők elhalnak, pörkképződcs : febris continua remittens. A pulzus gyakran dikrot, de nem szaporodott a hőmérséklettel arányosan (relativ bradycardia l E hét elején közel egyenlő nagyságú, lencsényi, halványvörös foltok, roseolák jelentkeznek a törzsön (végtagokon és különösen tenyéren és talpon soha). A bőr nyirokereiben megtelepedett hacillusok idézik elő. Nehány nap múlva rendszerint eltűnnek. A léptumor és meteorismus fokozódott, ileocoecalis korgás hallható, a székrekedést rendszerint hasmenés váltja fel (naponta

2 4 vizes, borsólészerű széklet). Kábultság, aluszékonyság, máskor

eszméletzavar, melv különösen éjszakánként súlyos deliriumig lokozód- liatik. A betegek jórészén diffus bronchitis fejlődik ki, sőt nem ritkán pneumonia is. Mindkettő következménye a hosszas hátonfekvésnek (különösen egyidejű elhízás, emphysema, vitium jelenléte esetén). A második hét elejétől kezdve jellegzetes a vérsejtlelet, ú. n. \aegeli-féle vérkép: leukopenia (a neutrophil leukoeyták száma oOOO—3000

min3-enként, ami nagyon jellemző typhusra, ellentétben a legtöbb fért. betegségben észlelhető leukocvtosis-szal), az eosinophil leukoeyták teljesen hiányzanak, viszont a lymphocyták száma változatlan (tehát relativ lymphocytosis . A vizelet a 2. héten már adja a diazo-reactiót.

3. hét pörkleválás és ennek folytán fekélyképzödés : a laz reggelenként mély remis dókat mutat (slid, arnphibolieum) s a hét végen, kedvező fordulat esetén fokozatosan esni kezd (stad. decrementi). Az eszmélet rendszerint többé-kevésbé feltisztul, viszont kedvezőtlen fordulat esetén sopor, coma, collapsus és exitus következhetik be. Ez a hét különben a szövődmények szaka (bélvérzés, bélátfuródás. decubi tus-képződés).

él. hét (a fekélyek feltiszluliuik s hegképződés nélkül gyógyulnak): további lépcsőzetes hőesés (lysis). V/. összes tünetek enyhülnek, majd visszafejlődnek (meteorismus, léptumor stb.).