Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
II. A légzőszervek betegségei
A tüdőtágulat lehet általános, mindkét tüdőre kiterjedő, de lehet részleges is, amikor csak tartósan összeesett vagy heges tüdőrészek környékére szorítkozik (e. collaterale). A féltüdő kiterjedt megbetegedésekor a másik fél pótlólag kitágul (vicariáló emphysema). Tünetek. Majdnem mindig chron. hörghuruttal szövődvén, mindenekelőtt ennek tünetei vannak előtérben: köhögés, köpet, nehézlégzés, eleinte csak munka-, később nyugalmi dyspnoe is. Ha az állapot súlyosbodik (különösen a betegség vége felé) a szívdecompensatio tünet- csoportja (cyanosis, oedemák, ascites stb.) jelentkezik. Kifejezettebb esetekben már puszta megtekintésre is szembeötlő az u. n. thorax emphysematicus (1. Bevezetésben az Inspectio c. fej.-t). A mellkas hordóalakú, merev inspiratiós állásban van. A merevséget a bordaporcok elmeszesedése és rostos elfajulása okozza. A légzés felületes, erőltetett, szapora s a segédizmok jól látható igénybevételével történik. A belégzés rövid, miközben a merev mellkas teljes efgészé- ben emelkedik. A kilégzés megnyúlt, mert a működésbe lépő izmok a mellkas merevségével szemben egészben véve gyöngék (a dyspnoe tehát főleg exspiratiós). Kopogtatás: dobozhang a kitágult részek felett (mert a levegő a rendesnél kisebb feszülés alatt áll). A tüdő alsó határa 1—2 bordaközzel lejebb van 9 ami fontos, belégzéskor nem, vagy alig fél cm-nyit mozdul el a rendes 3—5 cm-rel szemben. Felső határa is hátul nem a 3., hanem 2., sőt 1. hátcsigolya magasságáig ér. — A megnagyobbodott szív (hypertrophia és dilatatio) kikopogtatása nehezen vagy egyáltalán nem sikerül (azonban rendszerint elárulja a pulmonalis 2. hangjának ékeltsége), mert a tüdő elfedi a szivet. Absolut tompulat tehát nincs, a relativ azonban meghatározható néha, erős kopogtatással. Hallgatód zás: a sejtes légzés gyengült (mert a légáramlás tökéletlen). Igen jellemző a megnyúlt kilégzés (mert a tüdő csak lassan és nehezen tudja a levegőt kisajtolni). A ritkán hiányzó hörghurut miatt hangos búgás és sípolás főleg kilégzéskor. Olykor teljesen elfedheti a sejtes légzést. — A szívhangok a szívet fedő tüdő miatt halkabbak, de a pulmonalis 2. hangja határozottan ékelt (oka kisvérkörheli pangás, ill. nyomásfokozódás). Az emphysema, a ritkább fiatalkori esetektől eltekintve, inkább a közepes és későbbi kor betegsége. Az u. n. öregkori tüdő tág illat (e. senile atrophicum) némileg eltér a közönséges alaktól, amennyiben nem légnyomásfokozódás hozza létre, hanem a tüdősövé- nyek elsődleges sorvadása. Ez az oka annak, hogy a tüdő alig valamivel nagyobb a rendesnél, sőt a mellkassal együtt még kisebb is lehet. Az ált. keringészavar is hiányzik az öregkori marazmus miatt. Az emphysema kórjóslata kíméletes életmód mellett quoad vitam nem kedvezőtlen, de gyógyulás szempontjából (quoad sanationem) rossz. Ha szövődmények nem zavarják, évekig, sőt évtizedekig is elhúzódhatik. Therapia. Mindenekelőtt az állapotot súlyosbító tényezők kiküszöbölése (megerőltető munka, köhögés stb.); kíméletes életmód. Fontos egyrészről a kisérő hörghurut kezelése (1. Chron. bronch. therapiáját), másrészről a szív gondos ellenőrzése, hogy esetleges decompensatiónak idejekorán elejét vegyük. Magán az emphysemán sokféleképpen igyekeztek segíteni és javítani, de nem sok sikerrel (Hossbach-f. légzőszék, 55 i
