Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

II. A légzőszervek betegségei

Tünetei. Halváriyság, cyanosis, dyspnoe. A beteg sokszor hörögve zihál (stertorosus légzés). Higanfolyó, habzó köpetet ürít, mely időnként szilvalészerű a hozzákeveredő vértől. — Tulajdonképpeni tóm puhít nincs, csak dobos köp. hang. Bőséges, kiterjedt közép- és kishólyagú szörtyzörejek hallhatók. A vizenyős folyadéktól a mellkas mintha forrna (nagyobb távolságra is hallható a szörtyögés). Fulladás által könnyen okozhat halált.

Therapia. Cardiotonicumok (digitalis, még inkább a gyorsabban ható coffein, camphor). Venaesectio (400—500 ccm vér kibocsátása), hogy a szövetnedv az erekbe szivárogjon vissza.

11. Emphysema pulmonum (tüdőtágulat).

A tüdőalveolusok levegő-okozta erős kitágulása, mely létrejöhet hirtelen (emphysema acutum, volumen pulmonum auctum vagy lassan, fokozatosan (e. chronicum genuinum ').*) — Heveny emphysema oka: minden állapot, mely hirtelen támadó erőltetett belégzéssel és nehezített kilégzéssel jár (vizbefúlás, testi megerőltetés, asthinás roham stb.). Nyom nélkül visszafejlődhetik, sokszor ismétlődve azonban állandósulhat a tüdő rugalmasságának elveszése miatt. — Idült emphysema oka: minden olyan állapot, mely a kilégzést tartósan nehezíti s ezáltal az alveolusok falára gyakorolt nyomást állandóan fokozza (sok köhögéssel járó idült bronchitis, sürü rohanni asthma, bizonyos foglalkozás, így üvegfúvás, sok éneklés, rézkürtölés stb.). Mint disponáló tényező általában bizonyos fontossággal bir a tüdő rugalmasságának veleszületett vagy szerzett gyengesége.

Az idült tüdőtágulat vagy tüdőpuffadtság létrejöttében két tényező szerepel: a tüdő rugalmasságának elveszése és a tüdő szövetének sorvadása, pusztulása. Az alveolusok fala ugyanis a fokozott nyomás következtében először megvékonyodik, majd sorvad, hézagos lesz, átlyukad, úgyhogy az eredetileg gombostűié jnyi léghólvagok (e. alveolare vesiculosum) idővel mindnagyobb légüregekké olvadnak össze (e. bullosum). Az elvékonyodó tüdősövényekben kinyújtott hajszálerek is megszükülnek s végül elzáródnak, ami annál nagyobb jelentőségű, mert ezáltal a tüdővérkeringés medre szükül s vérpangás áll be, ami viszont a jobb szívkamra munkáját fokozva, először hypertrophiát és dilatatiót, idővel pedig szívelégtelenséget von maga után. — A mindenkor észlelhető, többé-kevésbé súlyos légszomjnak, nehézlégzésnek oka egvrészt a légzőfelület kisebbedése (az alveolusok nyomásos sorvadása és a tüdőhajszálerek elzáródása miatt), másrészt az a körülmény, hogy az alveolusok, rugalmatlanságuk folytán, kilégzéskor nem tudnak kellően szűkülni, ami hiányossá teszi a légcserét. Emiatt előbb-utóbb légzéselégtelenségnek kellene bekövetkeznie, de ezt mindig a szívműködés elégtelensége előzi meg.

*) Mindkettő alveolaris emphysema, megkülönböztetésül az interstitialis tói, mely akkor jön létre, ha a tágult alveolusok megrepednek s a levegő a kötőszó veti sövényekbe jut, ahonnan kö- lesnvi hólyagok alakjában a pleura alatt többnyire a tüdő mellső széléig halói. Sérülésektől eltekintve, gyermekeknél fordul elő görcsös köhögés (bronchiolitis, pertussis) folytán. Különösebb jelentősége nincs.

54