Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

II. A légzőszervek betegségei

jugulum, a proc. xiphoideus tájékának és az alsóbb bordaközöknek inspiratiós behúzódasa, aminek oka abban rejlik, liogv amikor a mellkas tágul, a tüdő az akadály miatt nem telődvén mindjárt levegővel, nem tudja azonnal követni, ezért a mellhártyaűrben a levegő ritkul s a külső nxomás folytan a bordaközök stb. behúzódnak. V légzésakadály miatt gyakran sipoló a belégzés (stridor inspiratoricus).

Az exspiratiós dyspnoe oka esetleges hangrés alatti akadály, továbbá emphysema és asthma. Jellemző, hogy a kilégzés, melv normálisán passzív 1 olvamat, aktívvá lesz, működésbe lépnek t. 1. a hasprés és a mm. intercost. interni.

Ez esetektől eltekintve a dyspnoe a legtöbb esetben vegyes.

Aszerint, hogy a dyspnoe csak munkaközben jelentkezik-e vagy már nyugalomban is, beszélünk relativ vagy munkadyspnoéről. és a b s o 1 u t vagy n y u g a I m i d y s p n oérő 1. mely utóbbi természetesen jóval súlyosabb.

5. .1 szívcsúcslökés: erre vonatkozólag 1. a Vérkeringés betegségei c. fejezetet.

II. A mellkas tapintása (palpatio thoracis).

Célja a hangrezgés (fremitus pectoralis) és esetleges dörzszörejek (pleuritis sicca) megállapítása.

A hangrezgés vizsgálatára fél-fél tenyerünket a mellkas egy-eg\ oldalára fektetjük s felszólítjuk a beteget, hogy lehetőleg mély é~ erős hangon számoljon (vagy ismételgesse a >>33<-at). Ilyenkor a bronchusokban levő levegő rezgésbe jön, ami kis mértékben normálisan is érezhető a mellkas falán. Kóros körülmények közt a hangrezgés megváltozhatik, éspedig:

1. Gyengül vagy megszűnik: pleuraizzadmányok, pneumothorax felett (mert a folyadék és levegő rossz hangvezető), továbbá a bronchu- sok eldugulása, összenyomatása esetén (mert a pectoralfremitus létrejöttéhez szükséges, hogy a bronchusok szabadok legyenek).

2. Erősödik: tüdőinfiltratio (pneumonia, tbc) felett, pleuraizzad- mányok felső széle szomszédságában, ahol a tüdő összenyomódott é^ tömörült falú cavernák felett. Előfordul, hogy exsudátumok területén belüZ is érezhető itt-ott, ami adhaes.iokra mutat a tüdő és thorax között (fontos a pleurapunctio helyének megválasztása szempontjából).

Dörzszörejekre úgy vizsgálunk, hogy a mellkasra fektetve tenyerünket, felszólítjuk a beteget, hogy mélyen sóhajtson. Pleuritis sicca esetén a fibrintől érdes mellhártyalemezek dörzsölődése érezhető.

III. A mellkas kopogtatása (percussio thoracis).*

Célja a szervek nagyságának és állapotának meghatározása.

Kivitele: a balkéz erősen rányomott középső ujját (plessi- meler) mindig a kopogtatás menetének irányára merőlegesen tartva, a jobbkéz középső ujjával (percussiós kalapács) ütögetjük. Az ütögetés mindig a kopogtatandó terület felszínére merőlegesen érje a balkéz középső ujjának 2. percét.

*) Feltalálója a bécsi Auenbrugger, 1761.

32