Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

I. Fertőző betegségek

Gram-pos. Festésükre a Löffler-f. oldat (methylenkék-kristályibolya-chry- soidin) használatos. Csak toxinjuk hatol a szervezetbe, maguk a kóroko zók az álhártya felső rétegében találhatók ahonnan platinkaccsal lekaparva kenjük a táptalajra (Löffler-f. vérsavó) tenyésztés végett.

Incubatiós idő: 2—4 nap. Elsősorban gyermekkori betegség, de felnőttek is megkaphatják. Nem immunizál tartósan.

Tünetek. 1. Helyi tünetek — álhártyaképződés torokban, orrban, gégében, felső légutakban, ritkábban kötőhártyán, vulván, sebeken.

2. Általánosak —-■ az idegrendszer bizonyos részeinek bénítása és a myocardium elfajulása intoxicatio folytán.

A betegség lázzal, rosszuHéttel, fej- és torokfájással kezdődik. A diffuse vörös tonsillán fehér vagy szürkésfehér lepedék képződik, mely a következő napokban a lágyszájpadra és torokra terjed át. A submandibularis nyirokcsomók (továbbá a lép) megduzzadnak. Ez a torok- diphteria, mely, ha körülírt marad, 1—2 héten belül gyógyul. Súlyosbítja a folyamatot, ha az orra és larynxra harapózik át (croup). Az orrdiphteria híg, genyes, véres váladékával árulja el magát. A larynx croup első jele fátyolos hang, majd rekedtség, mely aphoniáig fokozódhatik; a köhögés eleinte ugató, később hangtalan (ellentétben a pseudocroup-pa\, melynél a köhögés hangos ugató; voltaképen ideges behatásra létrejövő laryngospasmus, mely éjjel szokott bekövetkezni, nem jár lázzal és hamarosan elmúlik). Az izgatott, stenotikus croup-os légzést (melyre jellemző az epigastrium és bordaközök behú- zódása inspiratiókor), utóbb asphyxiás szak követi (szénsav-mérgezés), melyben a látszólag nyugodt, de erősen szederjes-halvány beteg apathia mellett pusztul el kimerülésben. — Primaer orr- és gégedipht. ritka, rendesen a torokdiphteriából fejlődik ki.

Jóval súlyosabb a diphteria maligna s. septica. A lepedék piszkoszöld, kenőcsös, bűzös, emellett üszkös kifekélyződések jönnek létre a torokban A szájszöglet duzzadt, léptumor, petechiák, nephritis. A beteg nagyon halvány, apáthiás; pulzusa szapora, hitvány (vasomotorbénulás). A láz magas, de a kük rosszindulatú esetek afebrilisen vagy subnorma- lisan is lezajlanak. Érdekes, hogy sohasem terjed a gégére.

Szövődmények és utóbetegségek (toxinhatás következményei): myocarditis (még 4 6. hétben, a reconvalescentiában is okozhat hirtelen

halált), nephritis (közel sem oly súlyos, mint a vörheny után), bronchitis, pneumonia (larynxcroup után), de leggyakrabban bénulások (a 2—4. héten, amikor az álhártyák már rég lelökődtek). így elsősorban inyvitorlabénulás (orrhang, a folyadék az orron át regurgitál, ha a garatizmok is bénultak, nyelésképtelenség); szemizombénulások (strabiz- mus, ha a külsők, alkalmazkodásbénulás, ha a belsők hüdöttek, ilyenkor a beteg irni-olvasni képtelen). Kivételesen a törzs izmai is bénulhatnak. A prognosisuk jó, legkésőbb néhány hét alatt visszafejlődnek. Halál csak akkor fordul elő, ha a légzőizmok bénulnak (n. phrenicus).

Kórjó$lat: járványonként változó. A serummal nem kezeltek mortalitása 3—4-szer akkora (35— 40<>/o).

Therapia. Minél korábban B e h r i n g-f éle serum anti- d i p h t e r i t i c u m. Az esethez mérten minél nagyobbértékű, azaz antitó- xin-egységű savót (1000 A. E.-től többezerig), intramuscularisan (súlyos esetekben intravénásán is lehet adni). Ha szükséges megismétlendő. — G é g e c r o u p esetén, ha a stenotikus jelenségek a serumkezeles ellenére is kifejlődnek, O’D w y e r-f. intu b a t i o, esetleg tracheotomia. A többi tünet (szövődmények) megfelelő kezelése.

27