Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
I. Fertőző betegségek
A vörheny diagnosisában értékesíthető a Rumpel-Leede-fcJc t ü n e m é n y (erős nyomásra vagy a végtagon létesített pangásra bőralatti vérzéses pontok jönnek létre), A beteg 6 hétig elkülönítendő, 4 hétig ágyban kell tartani. A lakást fertőtleníteni kell. Csak többszöri fürdetés után bocsátható egészségesek közé a gyógyult beteg. 1 her api a. Causaliter a Moser-f. vörhenygvógysavó (200 ecm subcutan). Egyébként tüneti (láz ellen antipyretikmnok helyett inkább hydro therapia). 21. Variola (himlő). K órokozó: ismeretlen (c y t o r r h y c t e s v a r i o 1 a e, Guarni- eri?). Fertőzés a levegő közvetítésével történik a tüdő útján. Incubatio s id ő: 10—14 nap. Tünetek. Stad. prodromorum: hirtelen rázóhideg, láz (usque 41° C), fő- és derékfájás, igen rossz közérzet, gyakran somnolentia, delirium. A 2. napon initialis erythema a hason és comh belfelületén. A láz a 3—4. napon normálisra sülyed. Egyidejűleg fellép az exanthema (stad, eruptionis), mely az arcon, hajas fejbőrön, nyálkahártyán kezdődve, csakhamar ráterjed a törzsre és végtagokra is. Eleinte roseola. 2 nap múlva papula, újabb 2 nap múlva vesicula s nemsokára (a \esicula tartalmának elgenyedése folytán) pustula, tulajdonképeni himlőhólyag, melynek teteje köldökszerűen behúzódott. A hólyagok elgenyedése idején (kb. a 9. napon) a láz újra felszökik (stad. suppurationis), a 12—14. napon pedig a hólyagok elszáradásával (stad. exsiccationis) a rendesre tér vissza. Hólyaggenyedés idején sepsis következhetik be exitus-szal. A himlőhólyagok helyén visszamaradó hegek árulják el a lefolyt betegséget (himlőhelyek). — Súlyosabb alakjai a variolanak a variola confluentes (hólyagok összefolynak), var. haemorrhagicae (be- véreznek, innen a feketehimlő név) és purpura variolosa (pustula nincs, csak bőr- és nyálkahártyavérzések). A v a r i o í o i s a variola vera enyhe alakja (kevés pustula, melyek hamarosan beszáradnak, sem láz, sem ált. kórtünetek nincsenek), melyet himlővédoltottakon vagy természettől fogva nem fogékony egyéneken észlelni. Differentialdiagnostikailag igen fontos a bárányhimlőtől ivari- cella) való megkülönböztetése a himlőnek. E szempontból lényeges: 1. Báránybimlőnél hiányzanak a súlyosabb, prodromalis tünetek. 2. A hólyagok különböző korúak (egyik helyütt már beszáradtak, másik helyen még teljes kifejlődőben vannak), míg a valódi himlőnél £gy- korúak. 3. Bárányhimlőnél nincs genyláz (tehát hiányzik a stad. suppurationis). 4. A variola vera hólyagjain u. n. himlőköldök (behúzó- dás) van, a bárányhimlő nem süppedt be s tartalma víztiszta. A Jenner-féle védőoltás (1796) eredetileg tehénhimlő (vari- óla vaccina) hólyagtarlalmával beoltott ember himlőhólyagjának tartalmával történt. Ma a tisztán állati retro vaccinatio (2—3 borjú-passage) útján nyert himlőnyirokkal történik (az oltónyirok ne legyen 3—4 hétnél fiatalabb, mert erős és 3—4 hónapnál öregebb, mert gyenge). A védőoltás kétszer végzendő: először a gyermek első életéve végén és másodszor a 10—12. életéve között, (ujraoltás). 22. Diphteria (roncsoló toroklob). Kórokozó: bac. diphteriae (Löffler). Rövid, vaskos, szemcsésen festődő pálcika. A bacillusok keztyííujjszerűen csoportosulnak.
