Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
VI. A vese betegségei
2—3«/o. Ha a vizeletoszlop jó fele. úgy lo/0. Ha úgy 0.5o/o. Ha i/4-e, úgy O.250/0. Ha 1/i0-e, úgy 0. lo/o, ha csak a kémcső fenekén van valamelyes csapadék, úgy a fehérjetartalom kb. 0.050/0. És végül, ha csupán zava- rodás támad a kémcsőben üledék nélkül, nem több a fehérje 0.01 <y0- nál. — Megjegyzendő, hogy az E s h a c li-f. albumini ineterr-el eszközölt meghatározás sem pontosabb, mert az E s b a c h-r eagens (picrinsav és citromsav) más anyagokkal (uratok, kalisók stb.) is acT csapadékot: az U jelig vizeletet, az R jelig reagenst öntünk s egy órai ülepítés után leolvassuk az Esbaeh-esőbe vésett mércén a fehérje 0/0-os mennyiségét. — A fehérjetartalom exakt meghatározása különben mérleg segítségével történik. 2. Heller-f. salétromsavas próba. Tömény salétromsavval aláré- tegezett vizeletben fehérje jelenléte esetén az érintkezés helyén élesen határolt gyűrűszerű zavarodás támad. 3. Sulfosalicylsavas próba. 20o/o-os sulfosalicylsav-oldat nehány eseppjére még csekély fehérjenyomok esetén is határozott zavarodás támad a vizeletben. U. Ecelsav-ferrocyankaliumos próba. A vizelethez bőségesen adunk ecetsavat, majd 4—5 csepp KK'/o-os ferrocvankaliumoldatot. Fehérje és albumose jelenlétekor csapadék keletkezik (ha kevés a fehérje, esetleg csak percek múlva). 5. Biuret próba. Kálilúggal alkaliássá tett vizelethez 1—3 csepp erősen hígított rézsulfatoldatot cseppentünk, mire fehérje, albumose vagy pepton jelenlétében vöröses-ibolya elszíneződés jön létre. II. Kóros festékanyagok kimutatása. a) Vérfesték (haemoglobin). 1. Spektroskopos vizsgálat. Nemcsak a vér jelenlétét, hanem az egyes vérfestékek (oxyhaemoglohin. methaemoglobin stb.) milyenségét is meg lehet határozni. 2. Heller-f. próba. Kálilúggal erősen meglúgosított vizeletet főzve a kicsapódó földphosphatok magukkal rántják a vérfestéket, úgyhogy ülepítés után a csapadék vörösesbarna, különben fehér. 3. Van Deen-f. próba. 5-6 ccm. vizelethez 1 ccm. jégecetet (acid, aceticum conc.) adunk s néhány ccm. aetherrel kirázzuk. Az aether magával rántja az ecetsavas haematint. Ha most az aethert leöntjük s frissen készített guajaktincturat és régi terpentin olajat adunk hozzá, (vér jelenlétekor) kék elszíneződést kapunk. Az aetheres rázadékot spektrumkészülékkel is megvizsgálhatjuk, ha a haematint előzőleg néhány csepp kénammoniummal redukált haematinná változtatjuk. U. Górcsövi vizsgálat. A vizelet üledékének egy cseppjét tárgylemezre tesszük s fedőlemezzel letakarva vörösvérsejtekre vizsgáljuk. b) Epefesték (bilirubin). 1. Gmelin-f. próba. Salétromsavas tömény salétromsavval alá- rétegezett vizeletben színes gyűrű keletkezik, mely először zöld, azután ibolya, vörös, végül sárga lesz. Megejthető a próba úgyis, hogy a vizeletet szíírőpapiron átszűrjük, amikor is a szűrőpapír az epefesték nagy részét visszatartja; ha most salétromsavat cseppentünk rá, megkapjuk a jellemző színes gyűrűt (Rosenb a c h-f. módosítás). 2. Huppert-f. próba (pontosabb az előbbinél). A vizelethez baryum- liydratot adunk, a keletkezett csapadékot leszűrjük s a csapadékot 12 i' 177
