Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
VI. A vese betegségei
alkohollal (melyben néhány csepp hígított kénsav van) főzzük. Bilirubin jelenlétekor az alkohol zöldszínű lesz. 3. Jódpróba. A vizeletre tízszeresen hígított jódtincturát rétegezőnk, mire az érintkezés helyén fűzöldszínű gyűrű jön létre. •p) Urobilin. 1. Schlesinger-f. próba. A vizelethez ugyanannyi Schlesinger- reagenst adunk (10 g zinkacetat 100 ccm alkoholban oldva; használat előtt fel kell rázni és meg keli szűrni). A vizelet a kémszc.’ hatására megzavarosodik, amiért is megszűrjük; ha sötét háttér mellett zöld fluorestenciát mutat, úgy urobilint tartalmaz. d) Urobilinogen (rendes vizeletalkatrész, mely azonban a d. choledochus elzáródásakor és diarrhoeáknál teljesen hiányozhat). f. Neubauer-f .-próba. A vizelethez néhány csepp Neubauer-reagenst adunk (2o/0 dimethylparaaminobenzaldehydet és 5o/o sósavat tartalmazó oldat). Sok urobilinogen jelenlétekor már hidegben is, normális vizeletben csak forraláskor lép föl vörös elszíneződés. Ha hiányzik, úgy nem jön létre e’szineződés. 111. Szöllőcukor kimutatása: 1. Erjesztő-próba (legmegbízhatóbb). Vizeletbe kevés friss élesztőt teszünk, jól összerázzuk s azután erjesztő-csövecskébe (Einhorn-f. készülékbe) öntjük. Meleg helyen 24 óra múlva az esetleges cukor elerjed. A képződött szénsav azonosítása céljából kevés káli lúgot töltünk a csövecskébe, mely a szénsavat elnyeli. 2. Reductiós-próbák (azon alapszanak, hogy a cukor a fémsókat redukálja): a) Trommer-f-próba. A vizelethez !/3 térfogatnyi káli-vagy nátronlúgot adunk s hozzá cseppenként 5o/o-os rézsulfatoldatot mindaddig, amíg a keletkező világoskék pelyhek (rézoxydhydrat) nem oldódnak már fel. Most felforraljuk az egészet s ha szőlőcukor van jelen, úgy vörös (rézoxydulj vagy aranysárga (rézoxydulhydrat) csapadék keletkezik. Ha a csapadék csak forralás után, kihűléskor lép fel, a próba nem bizonyító, mert egyéb redukáló anyagok (hugysav, kreatinin) is elvonhatják az oxygent. b) Fehling-f. próba. Szükséges reagensek: Fehling 1. (36.64 g jegeces rézsulíat 500 ccm vízben oldva) és Fehling II. (173 g kalium- natrium tartaricum vagy Seignette-só és 100 ccm hiv. natronlúg 500 ccm vízben oldva). Közvetlenül a vizsgálat megejtése előtt Fehling I. és 11-ből összetöltünk 1—1 ccm-t, felhígítjuk kétszeresére, ugyanany- nyit adunk hozzá a vizsgálandó vizeletből s felforraljuk. Cukor jelenlétekor sárgásvörös csapadék (rézoxydul) keletkezik. c) Böttger-Nylander-f. próba. A vizelethez !/io térfogatnyi Nylan- der-reagenst adunk (4.0 g Seignette-só 10<>/o-os natriumhydroxydban oldva s hozzá gyönge melegítés mellett apránként még 2.0 g bismuthum subnitricum; az oldat kihűlés után szűrendő vattán át). Cukor jelenléte esetén forraláskor vagy után barna, ill. fekete csapadék (fémbismuth) jön létre. A cukor quantitativ meghatározására szolgáló módszerek : 1. Roberts-f. erjesztéses eljárás: a vizelet fajsúlyát (15° C-on) megmérjük erjesztés előtt és 24 órai erjesztés után; a fajsúlybeli különbözetet megszorozzuk 0.23-dal. A szorzat oo-ban fejezi ki a cukor- tartalmat. Pl. erjesztés előtt volt 1040, erjesztés után 1025, tehát 1040—1025=15, most 15X0 23=3.45, azaz 3.45o/0 a szöllőcukor. 178
