Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

VI. A vese betegségei

VI. A vese betegségei.

Bevezetés.

A vese működése. 1. Az anyagcsere nitrogéntartalmú végtermékeitől szabadítja meg a szervezetet.

Míg a szénhidrátok és zsírok végtermékei (szénsav és víz) a légzéssel és izzadással távoznak, (a víz tekintélyes részben a vesén át is), addig a fehérjék égéstermékei (hugyanv, hugysav, kreatin, indoxylkénsav és egyéb nitrogéntartalmú anyagok) majdnem kizárólag a vese útján hagyják el a szervezetet s csak igen kis részben a beleken át. ßppen ezért a fehérjeforgalom fokmérője a vizelet nitrogentartalma (napi mennyisége átlag 15 g); a bélsáré elhanyagolható (átlagban napi 1 g). A nitrogentartalom meghatározása a Kjeldahl-f. módszerrel történik.

Mivel az anyagcsere felesleges termékei nagyrészt savi jellegűek (savanyú sók) s ezeket a vese választja ki (ezért is savanyú kémhatású legtöbbs:ör a rendes vizelet), ezáltal biztosítja a testnedvek savanyú-lúgos ionegyensúlyát is.

2. A vér és szövetek víztartalmát szabályozza.

Bár a víz egy része a tüdőn (kb. 500 g , a bőrön (500—1500) s kis mennyiségben a bélen át is távozik, mégis a vese víz kiválasztása szabályozza egyedül a szervezet víztartalmát.

3. A szervek és szövetnedvek sótartalmát is majdnem kizárólag a vese szabályozza.

Elsősorban a natrium-, kalium- és magnesiumsók kiválasztásával. A calciumsók jórésze és a vas (általában a nehéz fémek sói) a vastagbél útján távoznak.

A vér molekulás ooncentratiója (tehát fajsúlya is) megközelítőleg állandó. Ezt az állandóságot a veseműködés biztosítja, ami abban jut kifejezésre, hogy a vizelet molekulás ooncentratiója (tehát fajsúlya is) hol magasabb, hol alacsonyabb, tehát a körülményekhez képest változik. T. i. ha valamelyik vizeletalkatrészt (pl. hugyany, konyhasó) a vérben a kelleténél nagyobb mennyiségben van jelen, úgy kiválasztása a vesén át fokozódik, ha pedig a vér felhígul (hydraemia, pl. sok víz ivása folytán), a vese kiválasztja a víz felesleget s így mindkét esetben csakhamar helyreállítja a vér molekulás concentratioját. A vizelet töménysége és fajsúlya az első esetben természetesen magasabb, az utóbbiban pedig alacsonyabb lesz.

169

I