Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

VI. A vese betegségei

A vese működése nem egyszerű szűrés, hanem aktív sejtmunka, amit legjobban bizonyít az a tény, hogy a kiválasztásra kerülő anyagok (hugyalkatrészek) legnagyobb része a vizeletben töményebb, mint a vérben.

Hogy a veseszövet egyes szakaszai mennyiben és hogyan vesznek részt a vizelet képzésében, még eldöntetlen kérdés. A régi Ludwig-f. elmélet szerint a vér egyszerűen átszűrődik a glomerulusokban s ez az igen híg vizelet, mely azonban a vizelet összes alkatrészeit tartalmazza, a tubulusokban vízfelszívódás folytán besűrűsödik. Sokkal valószínűbb a Heidenhain-f. elmélet, melyszerint a tulajdonképpeni vizeletválasztás a glomerulusokban megy végbe (víz, konyhasó), de a tubulusok hámsejtjeinek aktiv működése adja meg a vizelet végleges vegyi összetételét és concentratioját, éspedig nemcsak egyszerű vízfelszívódás, hanem bizonyos anyagok (hugysav, nehéz fémek sói stb.) kiválasztása által is. Másszóval a vizeletképzés jiltratio (glomerulusokban) resorptio és secretio (tubulusokban) hármas folyamata.

A vese igen nagy igényeknek tud megfelelni. A glomerulusok 3/^ részének kell elpusztulni, hogy tartósan mutatkozzanak a veseelégtelenség határozott tünetei. Ez az elégtelenség nem vonatkozik mindig a vizelet minden alkatrészére, hanem lehet részleges is (így illetheti a hu- gyanyt, míg a konyhasó kiválasztása zavartalan vagy fordítva).

A vese vizsgálata. A vese a gerincoszlop kétoldalán a 12. hát- és.

1—3. ágyékcsigolya közt fekszik a hashártya mögött. A bal vese fenn a léppel, a jobb vese a májjal határos (és valamivel lejebb ér a balnál).

1. Inspectio. Általában jellemző a vesebajosok halvány, vizenyős, olykor püffedt arc- és bőrszíne. Az ágyéktájon vesekörüli genyedések alkalmával olykor eodemát cs elődomborodást látni.

2. Palpatio. A vese tapintása bimanualisan történik a Guyon-jéle balottement segítségével. A beteg hátonfekvése mellett tenyerünket (jobb vese vizsgálatánál bal tenyerünket és fordítva) a costovertebralis szögletbe helyezzük, a hasfalra fektetett másik tenyerünkkel pedig minden belégzés alatt mélyebbre nyomulunk a veseágy irányában. Alsó tenyerünkkel eközben gyönge lökőmozgásokat végzünk, amelyeket a vese csak akkor közöl a felsővel, ha megnagyobbodott vagy elhagyta helyét (vándorvese), minthogy rendes helyén levő és rendes nagyságú vese nem tapintható. Vesenagyobbodás okai: vesedaganatok, a vesemedence betegségei (hydro- és pyonephrosis) és tömlős vese (ren polycysticus). — A vese légzésnél fel- és lemozog (természetesen daganatai is). A vándorvese és a vesedaganatok egyszerű hasfali tapintással is kimutathatók sokszor.

3. Percussio. Térdkönyök helyzetben vagy hasfekvésben történik. Utóbbi esetben a beteg hasa alá hengcralakú párnát helyezünk s egykét percet várunk míg a máj és lép lesiilyed, mert tompulatuk zavarja a vizsgálatot. Az ujjat erősen benyomva kopogtatunk, amikor is a vesének megfelelő területen tompulatot kapunk. Meghatározzuk először a felső, azután a külső (ca 10 cm-nyire van a gerincoszloptól), belső és alsó határt. A vese kopogtatása különösen eredményes daganatok és hydronephrosis esetén.

//. Functiós vizsgálat. Kiterjed a) a vese hígító (dilutiós), b) toll 0