Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
V. Az emésztőszervek betegségei
vízre). Szorulás ellen megfelelő, de nem túlóvatos étrend, hasfali massage s csak végső szükségben hashajtók. Kólika ellen opium vagy bella- donna-kúpok. 2. Appendicitis. A féregnyujtvány és környékének körülírt intraperitonealis gyulladása (appendicitis és pertyphlitis). Többnyire a vakbél felől, tehát enterogen-tovavezetés útján jön létre (b. coli), de létrejöhet h a e m a t o g e n-m e t a s t a s i s útján is angina, furunculosis kapcsán (strepto-, staphylococcus). Nagyban elősegíti váladékpangás az appendixben, melynek viszont többféle oka lehet, így a fércgnyujl- vány rendellenes hosszúsága (normálisan 8—9 cm. hosszú irónvastag- ságú képződmény), szűkületek, összenövései, megtöretése, csavarodása, sérvbeszorulása, daganatai, idegen test és bél sár okozta elzáródása A haemalogen-fertőzéseknek nagyon kedvez az appendix szöveti szerkezete, t. i. nyirok szerv (akár a tonsilla), melynek tüszői szűrő módjára visszatartják a lympho- és haemalogen úton odasodródott kórokozókat. Amíg a gyulladás a serosán belül marad appendicitis simplex vagy endoappendicitis a neve. Ez lehet superficialis (catarrhalis, ulcerosa, phlegmonosa) és destruáló (ulcerosa, gangraenosa). Ha a fertőzés a serosára is átharapódzik, a féregnyujtvány körül savós-fibrines iz- zadmány jön létre, mely a szomszédos képződményeket összetapasztja s az appendixet eltokolja (perityphlitis vagy periappendicitis plastica). Ha ez az eltokoll izzadmány eigen ved (perityphlitis abscedens s. abscessus periappend iciüaris) jön létre. — Ha a gyulladás gyorsan terjed, nincs idő az eltokolódásra s a folyamat a féregnyujtvány falának áttörése, ill. elüszkösödése után legrövidebb idő (12—24 óra) alatt kiterjedt hashártyagyulladást idéz elő (peritonitis universalis), amit különben az abscessus periappendicularis áttörése is létrehozhat. Körülirt hashártyagyulladás (p. circumscripta) perforatio nélkül is keletkezhetik, egyszerűen azáltal, hogy a kórokozók a gyulladt falon át a serosáig hatolnak. A féregnyujtvány gyulladás lefolyása rendesen heveny (a. acuta, de lehet idősüll is (a. chronica), mely utóbbi esetben vagy heveny gyulladás maradványa vagy már eredetileg lappangva indul. Az idült appendicitis lappangó tűzhányó) szerepét játssza, melyből mindenkor heveny-gyulladás törhet elő. A heveny gyulladás tünetei rohamszerűen jelentkeznek. Néha rázo- hideggel és magas lázzal (40°-ig), sokszor meg alig van hőemelkedés (37.5°). Elejétől kezdve szédülés, émelygés és székelési inger gyötri a beteget, de sem hányás, sem székelés nem következik be. A fájdalom rendszerint gyomorrryomással kezdődik, majd az alhasra terjed, hogy rövidesen aaz ileocoecalis tájékon összpontosuljon. I gyanitt körülírt defensus muscularis és nagy nyomásérzékenység, különösen a Mac-Burney- féle ponton (jobboldalt a köldököt a spina ant. sup.-ral összekötő egyenes közepén). V nyomásra fellépő fájdalom rendesen nagyobb a nyomás hirtelen megszűnésére, mint magára a nyomásra (Bluniberg- tünet). Gyakori a Rovsing-tünet: a baloldali hypochondrium közepét megnyomva az ileocoecalis tájékon jön létre fájdalom. Jellemző (végbél- felőli tapintásnál) a rectum jobb feléneir rendkívüli érzékenysége. A gyulladt féregnvujtvánvt nagyon sokszor csak a Payr-féle eljárással 139 I
