Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

V. Az emésztőszervek betegségei

sikerül kitapintani (a kinyújtott jobbláb emelése által megfeszülő in. ileopsoas lehetővé teszi a megvastagodott appendix tapintását). A vakbél tájon resistentia (és terimenagyobbodás) csak akkor tapintható, ha perityphlitis fejlődött ki. Ilyenkor igen fontos annak eldöntése, hogy egyszerű savós-fibrines izzadmánnyal vagy perityphlitises tályoggal áí- lunk-e szemben. Utóbbi mellett szól, ha a láz 1 1i/2 hétnél tovább

húzódik vagy már előbb is hirtelenül felszökik (40—40.5° C-ra); ha a pulzusszám emelkedik s fokozódó hyperleukocytosis (18.000 20.000) fejlődik ki; támogatja mindezt tartós böfögés, ismétlődő hányás, száraz, lepedékes nyelv, elesettség, kezdődő facies abdominalis (mindmegannyi jele peritonealis ingerületnek).— Életveszélyessége miatt ugyancsak nagyon fontos a féregnyujtvány üszkösödésének felismerése kellő időpontban. Az appendicitis gangraenosa az első 48 órán belül fejlődhetik ki. Felismerése szempontjából a láz nem nyújt útbaigazítást, mert a beteg láztalan is lehet. Szapora pulzus (1.30-ig is), nagy elesettség, halványság, a has jobb felének rendkívüli érzékenysége és fájdalma (mely a tapintást teljesen lehetetlenné teszi) azok a tünetek, melyek üszkösödés gyanúját keltik fel. — Perforatio és peritonitis diffusa bekövetkezésekor a fájdalom és defensus muscularis az egész hasfalon fellép, melyhez csakhamar meteorismus (esetleg tympanites), hányás, csuklás szék- és szélrekedés és nagyfokú elesettség csatlakozik.

Szövődményei. A már említeit peritonitis diffusa, azután p. circumscripta tályogképződéssel (abscessus ileocaecalis, lumbalis, subphrenicus stb.), ileus (paralytikus vagy adhaesiós, tekintve, hogy az appendicitis rendesen peritonealis adhaesiókkal gyógyul), továbbá thrombo- embolia (mely a vena iliaca mentén pylephlebitis és májtályogok keletkezésére vezethet, esetleg sepsisre is).

Az appendicitis chronica tünetei: dyspepsiás zavarok (étvágytalanság, lesoványodás, székszorulás, flatulentia), időnként fájdalom (ú. n. appendicularis colica alakjában, ha az appendix valamilyen okból megmozdul. vongálódik, megtörik stb.), nyomásérzékenység (Rovsing-tünet képében is). A féregnyujtvány sokszor tapintható kisujjnyi köteg alakjában. Az ileocoecalis tájon izom védelem és bőrérzékenység van. Az idült alak heveny rohamban lángolhat fel.

Kórjóslat műidig kétséges, mert a betegség kiszámíthatatlan. Napok alatt visszafejlődhetik, viszont perforatio és elüszkösödés folytán napok alatt halálos is lehet. Gyógyulás esetén elég gyakran recidivál (a. chron.). Halálozás belső kezelés mellett kb. 10°/o, sebészi mellett csak l°/o.

Therapia. Heveny appendicitist az első 48 órában meg kell operálni (minden órai késedelem rosszabbítja a kórjóslatot). A 2. napon túl, ha a beteg közérzete viszonylag kedvező, megelégszünk belső kezeléssel, éberen vigyázva esetleges rosszabbodásra, szövődményre (abscessus, grangaena, peritonitis), mely haladéktalan műtéti beavatkozást tesz szükségessé. Ha a heveny tünetek lezajlása után (6—8 hét múlva) panaszok maradnak vissza (a. chronica), s a rohamok ismétlődnének, úgy valamelyik rohammentes szakban ugyancsak javait a műtét (ú. n. d froid-műtét, szemben a korai á chaud-műtéttel). Belső kezelés: teljes ágynyugalom, kevés folyékony étel (hideg tej, tea, levesek), jégzacskó a vakbéltájra s óvatosan ópium (nehogy az esetleges szövődmé140