Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

IV. A vérképző szervek betegségei

normocyták nagyságától feltűnően eltér. Lehetnek nagyobbak (megalo- cytosis) és lehetnek kisebbek (mikrocytosis).

Poikilocytosis: a vérsejtek a normocyták rendes korongalakjától feltűnően eltérő (buzogány-, körte-, súlyzó-) alakot mutatnak.

A súlyos anaemiákban a normocytáknál alig valamivel nagyobb magvas vörösvérsejtekkel (normoblastok vagy erthroblastok) is sűrűn találkozunk, ami a vörösvérsejtkópző csontvelő fokozott tevékenységére vall. A normoblastok a magzati vérnek rendes alakelemei, de röviddel a születés után eltűnnek a keringő vérből s csak a vörös csontvelőben találhatók, mint olyan sejtek, amelyekből magfelszívódás útján a rendes vörösvérsejtek lesznek. Megjelenésük a vérben mindenkor erélves sejtregeneratióra mutat, melyre a szervezetnek a normocyták nagyfokú pusztulása idején van szüksége (anaemia perniciosa, leukaemia).

A megaloblastok igen nagy rojtosmagvú vörösvérsejtek (rendesen csak fiatal ébrények szerveiben találhatók), melyek kórosan a vészes vérszegénység nagyon súlvos eseteiben és a fehérvérűség végső szakában jelennek meg a vérben. Általában a legkomolyabb jelentőségűek, mert rendszerint a vég kezdetét jelzik (Ehrlich), magvuk a normoblastok erőteljes magfestődésével szemben egészen halvány.

Polychromatophilia: az a kóros jelenség, amikor a vörösvérsejtek (mintegy ébrényi basophiliájukat véve fel újból), nemcsak savanyú (eosin), hanem basikus (methylenkék) festékkel is festődnek; úgy hogy nem halványrózsaszínűek (mint normálisán), hanem halvány kékesibolyák. Egyértelmű jelenség a vörösvérsejtek basophil szemcsézettsége.

11. Fehér vagy színtelen vér sejtek.

Számuk köbmilliméterenként 7000—9000 közt váltakozik. Több alakjuk van: 1. lymphdy£yták. 2. mononuklearis leukocyták és 3. polynukleáris leukocyták.

1. Lymphocyták. A nyirokcsomókból és testszerte elszórt nyiroktüszőkből (általában a lymphoidszövetböl származnak. Vörösvérsejt- nagyságúak, magvuk nagy, kerek, sötéten festődik. A keskeny proto- plasma-szegélv nem szemcsézett. basikus festődésű. Az összes fehérvérsejtek 20—23o/o-át teszik (újszülöttek vérében 40—50<>/o). Hasonló alakú, de jóval nagyobb lvmphocytákat, ú. n. lymphoblastokat is találunk kóros körülmények közt a vérben (heveny leukaemia). A lymphoblastok a lymphocyták ősei.

A lymphocyták kóros megszaporodását h y peri y m phocy t o- sisnak vagy egyszerűen lvmphocylosisnak hívjuk. Előfordul typhus abdominalis-nál (relatív lymphocytosis), pneumonia tetőfokán, a nyirokcsomók kiterjedt megbetegedésekor (tbc. lymphogranulomatosis, cc, sár- koma. Basedow-kórban, lymphadenosis leukaemica esetén).

2. Mononuklearis leukocyták (monocyták). Származásuk kétes. A vér legnagyobb sejtjei. Hatalmas, gyöngén festődő, basophil proto- plasmatestük és kerek, néha babalakú magvuk van. Ez utóbbiakat átmeneti sejteknek is nevezik, mert régente azt hitték, hogy ezekből származnak a polynukl. leukocyták, ami tévedésnek bizonyult. Számuk alig éri el a 3—5o/0-ot. Tetemesen megszaporodhatnak (mononakleo- sis) protozoonos fertőzés és lymphogranulomatosis alkalmával.

3. Polynukleáris leukocyták. Termőhelyük a csontvelő, talán a lép is (általában a myeloidszövet). Majdnem kétszerakkorák (12—13 mikron), mint a vörösvérsejtek. Az összes fehérvérsejtek 72—75o/0-át

100