Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
IV. A vérképző szervek betegségei
teszik. Magvuk lebenyes, karélyozolt, erősen basophil festődésű, proto- plasmájuk sűrűn és finoman szemcsés. A szemcsék festődése alapján (részben Ehrlich után) a következőképpen osztályozzuk őket: U. Polynuklearis neutrophil szemcséjű leukocytúk. Körülbelül 70 %-a az összes fehérvérsejteknek. Szemcséik savanyú és basikus festékekkel egyformán és egyszerre festődnek. Önálló mozgóképességük van (vándorsejtek). Gyulladásos szövetekben nagy számmal jelennek meg a véredényekből kilépve, mint genysejtek. Szemcséiknek valószinlűeg szerepe van az atitoxinképzésben. Ezenkívül proteolvsises fermentu- mot és oxvdasét is termelnek. Számuk megszaporodik (neu trop hii leukocytosis) a legtöbb fért. betegségben, kivéve a lyphust, továbbá a kanyaró és morbilli kezdeti szakát, ahol ellenkezőleg, megfogynak (leukopenia). b) Polvnukl. eosinopliilszemcséjü leukocyták. Számuk 2—4o/0. Szemcséik savanyú festékkel (eosin stb.) festődnek. Megszaporodnak (acidophilia v. eosinophilia) asthma, trichinosis, általában helminthiasis esetén (50—60«o-ig'. egynémely bőrbajban (pemphigus, dermatitis herpetiformis), azután lymphogranulomatosis esetén, fert, betegségek közül csak vörhenynél. Számuk csökken (hypoesinophilia) a legtöbb fért. betegség, heveny mérgezés és anaemia alkalmával. c) Polynukl. basophilszemeséjű leukocyták. Számuk alig 1/2 %■ Hízósejteknek is hívják. Jelentőségük tisztázatlan. Myeloid leukae- miánál nagyon elszaporodhatnak. A csontvelő súlyos ingerületi állapota esetén, másszóval fokozott fehérvérsejtregeneratio alkalmával (leukaemia) myelocytákat, esetleg myeloblastok at is találunk a vérben. A myelocyták hasonlók a leu- kocvtákhoz, granulatio juk is ugyanolyan, csak magvuk nem lebenyes, hanem kerek. A myeloblastok \iszont a myelocytákhoz hasonlítanak, csakhogy nem szemcsézettek. A myelocyták a leukocyták fiatalabbkori, a myeloblastok pedig ősi alakjai, amelyek ép viszonyok közt csak a vörös csontvelőben találhatók, ahonnan csupán fokozott sejtregenera- tiókor áradnak ki a vérbe. A myeloblastok a nagy lymphocvtáktól morphologiailag alig különíthetők el, de elkülöníthetők az oxydase- kémléssel (1. lejebb). III. Vérlemezkék. A thromboevták (Bizzózero) színtelen, lapos, 2—3 mikron átmérőjű lemezkék, melyeknek magvuk nincs. Származásuk ismeretlen (lehet, hogy csak sejtmagvak szétesési termékei, mások szerint a csontvelő óriássejtjeinek, a megakaryocytáknak lefűződött apró részei). A vérpályán kívül hamar megváltoznak. Számuk köbmilliméterenként 300—400 ezer. Fontos szerepük van a véralvadásban és thrombuskép- ződésben. Számuk csökkent (thrombopenia) vészes vérszegénységben (innen a lassúbb és tökéletlen véralvadás). Megnövekedett másodlagos anaemia és főleg chlorosis esetén (innen a thrombusképződésre való hajlam). A véralvadás. Lényege az, hogy a vérplasmában oldott fehérje, a fibrinogen oldhatatlan fibrinné alakul, ha a vér pályájából kilép. Menete a következő: A szövetsejtekből és leukocytákból származó throrn- bokinase a vérlemezkékből felszabaduló thrombogent prothrombinná aktiválja. A prothrombin a vérben levő calciumsók segítségével thrombinná alakul. A thrombin hatására a fibrinogen fibrin alakjában csapódik
