Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)
A fogszú (caries dentis) - Hajlamosító körülmények
A fogszú (caries dentis). 87 4. A nyál szerepe. John Tomes (1847) még egyenesen közvetlen oknak tartja a fogszú kóroktanában a savas vegyhatású nyálat. (A fog valamely területen elhal és a savas nyál okoz szuvasodást az elhalt területen). Robinson (1848), Linderer (1848), Magitot (1867) felfogásában a nyál még mindig mint «kórokozó» szerepel. Gulippe (1885) megállapítja, hogy a nők fogainak fajsúlya és nyálának alkalicitása kisebb mint a férfiaké ; a nők nyálának vegyhatása menstruáció alatt gyakran lesz savas. E hatások okozzák Galippe véleménye szerint azt, hogy a nőkön a fogszú százaléka nagyobb mint a férfiakon. Ottofy (1889) a nyál vegyhatását a vizsgált esetekben 7 2‘36°/0-ban közömbösnek, 25'64 savasnak és 2°/0-ban lúgosnak találta; benyomása az, hogy ha közömbös a szájnyál, a fogszú százaléka kisebb. Sanarelli (1893) szerint a nyálnak határozottan van baktericid tulajdonsága. Whitslar (1894) a nyál savas vegyhatásában látja a fogszú közvetlen okát. Black-nek (1895) különösen részletes fizikális vizsgálataiból kiderül, hogy a fogak fajsúlya csaknem egyforma; a hajlamosság fogszúra teljesen független a fog ellenállásától, így különösen annak mésztartalmától. Black a fogszú okát a fogon kívül keresi; a hajlamosítót szervi okokban, a szájnyálban. Hugenschmidt (1897) a szájüregnek relativ immunitását (a nyálban mindig előforduló mikroorganizmusok iránt) vizsgálandó, tanulmányozta : a nyálnak bakteriumellenes hatását, a nyál erőművi hatását, a szájnyálkahártya szerepét, a rhodánkálium hatását, a szűrt és szüretien nyálnak védő kémotak- tikus tulajdonságait, a hámsejtek szerepét stb. Hugenschmidt tagadja a nyálnak tulajdonított bakteriumellenes hatást. Csak az erőművi hatás és az alkalicítás, mely az erjedést némileg hátráltatja, jöhetnek vizsgálatai szerint számba. A rhodánkáliumnak sem tulajdonít Hugenschmidt szerepet, úgy hogy a fogszú kóroktanában csupán az erőművi hatásoknak (deskvam- mácio stb.) és a leukocitozisnak juttat szerepet. Michaels (1900) a nyál fizikai, vegyi sajátságait vizsgálja különböző (különösen anyagcsere) bántalmakban. Végkövetkeztetései között találunk kijelentéseket a nyál szerepére a fogszú kóroktanában. így: IV. 6. «The saliva contains definite chemical principles which arrest or retard the progress of dental caries (sulfo-cyanid of ammonia); 7. the alcaline sulfocyanids arrest the formation of putrefactive fermentation ; 8. chemically, dental caries is a disease of demineralization, due to the presence of an excess of acid principles in the saliva having a greater affinity for the chemical constituens of the teeth. 9. The chemical affinity of potassium and sodium is greater than that of the eartly alcaline bases in combination with acid salts. 10. Lactic acid possesses a greater affinity for calcium than does carbonic acid. 11. Active dental caries characterizes the hypoacid diathezis. 12. Diathetic dental caries (gout and diabetes) results from lactic acid fermentations». Michel (1901) szerint: A nyálnak határozottan van fogszú-gátló hatása és pedig alkáli tartalmánál fogva. — Nyál és ivóvíz analízisekkel igazolja továbbá, hogy a mészszegény vidékeken elharapódzó fogszú nemcsak abban leli magyarázatát, hogy a fogak fejlődésének korában nem elegendő a mészfelvétel, hanem abban is, hogy a nyál is mészszegényebb lesz. Igazolja Michel, hogy a fogszú százalékának csökkenésével a nyál rhodánkálium mennyisége nő, valamint alkalicitása is ; dohányosoknak pl. alacsony a fogszú-százaléka, nagy a rhodán- mennyisége. Lohmann (1903) a figyelmet a mucinra hívja fel. A fogszú kitörésekor az eddig általánosan elfogadott nézetek szerint tejsavas erjedést tételeztünk fel ; ez azonban Lohmann szerint továbbra fenn nem tartható, mert a szájban a szénhidrátok bomlása csak a maltózé-ig jut és a tejsav keletkezéséhez előbb szőlőcukor képződése szükséges. Lohmann a fogszú közvetlen okát a nyál mucin tartalmában leli meg; a fogak mucin oldatban sokkal többet veszítenek súlyukból, mint 2°/0 tejsavban (pedig ilyen töménységben tejsav sohasem fordulhat elő szájban). Treuenfels (1904) a nyálnak sem kvantitativ, sem kvalitatív tulajdonságaiban, sem annak vegyhatásában a fogszú elharapódzására fontos tényezőt nem lát. Dr. Frank IV. Law (1900) szerint, ahol a fogazat rossz, ott a nyálban a
