Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)
A fogszú (caries dentis) - Hajlamosító körülmények
88 A fogszú (caries dentis). szulfocianátok teljesen hiányzanak, míg ammonia és foszfátok bőven vannak ; ellenkezőleg ott, hol a fogak kitűnő karban vannak, a viszony fordított. Egy százalékos kálium szulfocianát oldata nyálban egyáltalában nem akadályozza meg a baktériumok szaporodását. IV. D. Miller (1905) a nyál szerepét a fogszú kóroktanában kiterjedt vizsgálatai tárgyává tette. Ezen vizsgálatok eredményeit a következőkben foglalhatjuk össze : 1. A nyál mennyisége. A bő nyál felhígítja a szájban az erjedés okozta savakat, elmossa az ételmaradékokat és megakadályozza, hogy azok a fogak felületén megtapadjanak. A nyál mennyiségének lényeges csökkenésével (xerostomia, asialorrhea) mindig csaknem az összes fogak elpusztulnak. 2. A nyál mucintartalma. A mucindús nyál megakadályozza az öntisztuló folyamatot a szájban, sőt úgy tetszik, baktériumok is jobban tenyésznek benne. (Lohmann nézete : hogy a nyál mucintartalma egyesegyedüli oka a fogszúnak, a legélesebb ellentétben van a fogászati kortannal és bakteriológiával). 3. A nyál vegyhatása. A kísérletek szerint a fogszú kitörésének föltételei meg vannak úgy alkálikus, mint savas szájnyálban. 4. Az erjedés intenzitása nyál- és tápanyagok keverékében. A szájban megrekedő tápanyagok erjedésének intenzitása és gyorsasága nagy és nem függ a szőlőcukortól. (Kenyér szájban összerágva nyállal, a termosztátban egy óra múlva kifejezett savas, míg ugyanazon mennyiségű 2°/0-os szőlőcukor csak 4 óra múlva ugyanoly savas vegyhatású. Dentin- metszeteken kenyérnyálkeverékben már 5 óra múlva dekalcináció nyomait találjuk meg, míg a szőlőcukoroldatban csak 24 óra múlva. 5. A nyálban lévő mészsók neutralizáló hatása. A nyálban lévő mészsók védőhatása (— neutralizáció) a fogszúval szemben majdnem semmi. (Csupán a szénsavas mész jöhetne számba, a foszforsavas sók — melyek pedig a nyál sóinak legnagyobb tömegét teszik — nem). 6. A nyálban rendes viszonyok között meglevő erjedésképes szénhidrátok és azok szerepe a fogszúval szemben. Sem glikogént, sem más szénhidrátot rendes körülmények között oly mennyiségben a nyálmirigyek el nem választanak, hogy ez a fogszú keletkezésére vagy előhaladására hatással volna. 7. A táplálék hatása. Kétségtelen, hogy erjedésképes szénhidrátok túlbő élvezete, különösen puha, tapa- dós és nehezen oldható alakban a szájban folyó erjedést és így a fogszúvasodást elősegíti. Maga az a körülmény, hogy táplálékainkat megfőzzük és így erjedésre inkább képessé, tapadósabbá tesszük, eléggé magyarázza a művelt emberfajok hajlamosságát a fogszúra. 8. A zsírok hatása a fogakra. ^ zsirok bevonva a fogakat, a savhatást késleltetik, hátráltatják. (Elefántcsontdarab, mely egyik oldala terpentin vagy olvasztott vajba volt mártva, savhatásnak kitéve ezen az oldalon kevésbé dekalcinálódott, mint a zsirhatásnak ki nem tett oldalon; egyedülálló (pl. mozgó) nagy őrlőfog, melyet rendszerint puha, tapadós zsíros lepedék fed, nem lesz szúvas). 9. Az öntisztulás a szájban, mint immunizálás fogszú ellen. Olyan szájban, ahol a fogak között étel szorulhat (pl. heterotópiák okozta háromszögek), valamint az idősebb korban, az iny visszahúzódása miatt fejlődő résekben a fogak között gyakori a fogszú (senilis fogszú) még olyanokon is, kik évtizedekig mentesek voltak a fogszútól. Olyan száj, mely immunis a fogszú ellen, szerző tapasztalásai szerint kitünően tisztul. 10. A nyál antiszepszises hatása. Szerző vizsgálatai e részben azt bizonyítják (1903), hogy sem a nyál, sem annak egyes alkotórészei semmiféle mértékben sem akadályozzák a baktériumok fejlődését; a nyálba rendes viszonyok között a rendes vér alexinjei, komplementjei, citoze nem mennek át. Röse (1905) a fogszú és a nyál viszonyát tárgyalva, azt találta: (1. Der norm, menschliche Speichel ist stets alkalisch. 2. Stark alkalischer Speichel ist das beste Schutzmittel gegen Zahnverderbniss. Genau im gleichen Grade, wie die Speichelalkalescenz abnimmt, nimmt die Häufigkeit der Zahnerkrankungen zu. 3. Durch kalkreiche Ernährung v ird die Menge des Speichels gesteigert und seine Alkalescenz erhöbt. 4. Mucin übt keinen schädigenden Einfluss auf die Zähne aus.» Clairmont (1907) szerint: Anyái bizonyos baktérium- fajoknak (minők például a stafilokokkusok) nem jó táptalaj; de azért közvetlen baktericid tulajdonságai a nyálnak nincsenek Beach (1902) vizsgálódásaiban azon eredményre jutott, hogy a mindig alkalikus nyál a fogszú szempontjából veszedelmes és hogy a gyengén savas
