Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)
A fogszú (caries dentis) - Hajlamosító körülmények
A fogszú (caries dentis). 85 (1905) Tombouctu-ban, a feketebőrűeken gyakori a fogszú. Ottofy (1905) Manilla nyilvános iskoláiban 250 leány- és 250 fiúgyermek fogait vizsgálja. A szúvas fogak °/0-a a fiúkon 24-50°/0, a leányokon 3D400/,,. 50 tisztán kínai szülőtől származó gyermeken jobbak a viszonyok, mint az európai, amerikai vagy filippineken, mert a fogaknak 78°/0-a ép, 22°/0-a szúvas. Röse (1900) újabban, szélesebb alapon igazolja 1896-ban felállított tételét: mely- szerint a hosszú arcúaknak 26‘7°/0-kal több rossz foguk van, mint a széles arcúaknak. E tételt igazolják továbbá 1932 14 éves iskolásgyermeken Drezdában, továbbá 14.183 iskolásgyermeken Frankfurtban, 6034 katonakötelesen és 15.622 iskolásgyermeken tett megfigyelései. Behr (1908) vizsgálatai Teneriffa-sziget őslakóira, az ú. n. guanach-okra. vonatkoznak. E barlangi őslakók 152 koponyáján, melyek mind kétségtelenül az 1496. év előtti időből származnak, végezte szerző vizsgálatait. (A postmortálisan kiesett fogakat nem vonta számításba.) A 115 koponya közül 19-ben volt szúvas fog, tehát 17°/0 ; 821 fog között volt szúvas 48, 6°/0. Ottofy (1908) újabb vizsgálatait a Philippina-szigetek legkevésbé civilizált, nemkeresztény, barbár néptörzse, az igorot-okon végezte és ezek között is a bontoc- igorotokon. 113 gyermek közül teljesen jó fogazata volt 77-nek (71 fiú, 6 leány). 2247 állandó és 447 vizsgált tejfog között szúvas volt 47 állandó és 140 tejfog, összesen 187. A gyermekek 68°/o-ának teljesen ép a fogazata. Teljesen ép fogzata volt 77 gyermeknek ; egyetlen szúvas foga volt 29-nek; két szúvas foga volt 4 gyermeknek, 3 kettőnek, 4 egynek. Bunting-nek (1909) Ann-Arborban és Detroit államban tett vizsgálatai szerint a fehér rasszon vizsgált összes fogak 9’2°/0-a volt szúvas, a négereken csupán 6-2%. A vizsgált gyermekek mind 10 évesnél öregebbek voltak. Összegezve ez adatokat, azt mondhatjuk, hogy a fogszú vad (nem civilizált) emberfajtákon aránylag ritka (1—208% között ingadozik). Civilizált emberfajokon a fogszú legalább is 77’4% és 98% között van. A természetes életmódot követő emberfajtákon sokkalta ritkább a a fogszú (2—7%), mint a civilizált emberfajtákon (15—52%). A britt fajtán, mely kb. 2000 év óta civilizált állapotban él, a fogszú rohamosan terjed (79% fölött). A kb. 70—80 év óta kultúr életmódot folytató maóriakon például az emelkedés nagy (93% szúvás fog). 3. Az ivóvíz (illetőleg a talajminőség) szerepe. Magitót (1867) összehasonlító táblázatából az tűnik ki, hogy mészszegény területeken aránylag ritka a fogszú; a legnagyobb a fogszú százaléka mészdús talajon. Duché (1869) táblázatából kiderül, hogy legmagasabb, magas és közepes fogszú-százalékot tüntetnek fel azon kantonok, melyek mészdús talajuak, a legkisebb százalékot pedig a grániton levők. Röse (1894) igazolja, hogy mészdús talajon élő emberek fogai sárgák, mészszegény vidékeken sárgás-fehérek v. kékes-sárgák, a fogszú gyakoribb a mészdús, mint a mészszegény vidékeken élők között, a külömbség 15—20°/0-ot is kitesz. Dieck (1895) Röse idevonatkozó vizsgálataival szembe helyezi Magitőt, Duché vizsgálatait és ezek alapján azon eredményre jut, hogy : «geringe Zufuhr von Kalksalzen (auf kalkarmen Boden) könnte nur dann eine Vermehrung der Cariesfrequenz zur Folge haben, wenn die zugefürte Menge geringer ist, als die vorhandene Energie der Bildungszellen zur Ausscheidung bringen kann». Minthogy Magitót és Röse a talaj mésztartalmának hatását a fogszúvasodásra ellentétesen magyarázzák, Michel (1897) a fogak fluortartalmában kereste a kérdés megoldását. Förberg (1897) vizsgálatai szerint az ivóvíz mésztartalma és a fogszú- százaléka közötti összefüggésre mutat a következő összeállítás :
