Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)
A fogszú (caries dentis) - Hajlamosító körülmények
84 A fogszú (caries dentis). jött arra a tapasztalatra, hogy a fogszú százaléka arányban van a táplálék szálas voltával; ez megegyezik azon klinikai tapasztalattal, hogy lerágott fogakon ritka a fogszú, továbbá kevés a fogszú oly gyermekeken, akik nádcukrot rágnak. Meggondolva, hogy a civilizált népek tápláléka sokkal táplálóbb és könnyebben emészthető, mint a vad népeké, nincs okunk arra, hogy a táplálékban vagy a mészsókban keressük az okot, mely a fogak fejlődésére rossz hatással volna. Sőt tovább menve, világos, hogy a cellulózé az, melyet a művelt emberiség kiszorított táplálékából, illetve azt átalakítva veszi fel. A cellulózé természetes mivoltában, főzetlenül olyan összeállítású, hogy a rágást mintegy kierőszakolja ; az ételeinkben azonban a cellulózé vagy hiányzik, vagy megpuhítjuk, főzzük, úgy hogy detergens hatása elvész. A keményítő főzve pépessé lesz, alkalmas módon cukorrá változik, mely könnyen erjed ; a keményítő ezért táplálékainkban, ha nem detergens (kariest akadályozó) anyagokkal keverve esszük, savas erjedések oka a szájban. Szerző a cukrot még veszedelmesebbnek tartja, mint a keményítőt, mert jobban tapad, továbbá, mert baktériumok táptalaja. Általában szerző úgy látja, hogy ép fogazaté gyermekek táplálkozásának módja nagyon is különbözik azon táplálástól, melyben a szúvasfogú gyermek részesül. így az ép fogú gyermek reggelije : hal, szalonna, sajt és vaj, kávé, kávé és tea; ebédje : hús vagy szárnyas, burgonya, saláta, sütött kenyér, pudding, friss gyümölcs, víz ; vacsorája : kétszersültek, sajt, kenyér és vaj, hal, szárnyas, alma, tea, kávé. Ellenben a rossz fogazaté gyermek étrendje rendszerint reggelire : leves, és tej, kenyér és befőttek, izek ; esetleg később újabb étkezésre : tej és kétszersült; ebédre : reszelt burgonyapép és mártás, vagy finomra vagdalt hús, tej, pudding; vacsorára: tejbe áztatott kenyér vagy gyümölcsizes kenyér, kakaó, később esetleg újra tej és kétszersült, vagy csokoládé. A kettő összehasonlításából látjuk, hogy az egyik erős rágásra kényszerít és a szájat tisztán hagyja, abban szénhidrátok nem maradnak vissza ; a másik étkezésmód után a táplálékból sok marad a fogakra tapadva, a száj öntisztulása nem kielégítő. Mummery vizsgálta a régi britt és angol-szász koponyákat is és megállapította, hogy : kőkorszakból eredő britt koponyákon fogszú volt .......... 2'9%-ban b ronzkorból « « « « « _ ... 21*8 « r ómai korból « « « « « ... ... 32*0 « angol-szász koponyákon fogszú volt_ _ ... _ ... ... 15*0 « Wri ght 260 maori koponyán csupán <2 szúvasfogat talált (O*760/o). Patrick Amerika múzeumaiban összegyűjtött, történet előtti időből származó koponyákat vizsgálta át és 2180 ázsiai emberfajé koponyán (beleértve a hindu, malaji, kínai, japán stb. fajokat) 2*064°/o-ban talált fogszúvasodást, továbbá talált 3306 koponyán afrikai és egyiptomi faj ... .. . ... 3*4180/0-úan 2738 « polinéziai és ausztráliai faj ............... 4*309 « 9 30 « közép amerikai faj... ... ... ... _ ... 4'872 « 2 7362 « északamerikai (eszkimó) faj ................. 5*093 « 6 719 « délamerikai faj... ... .............................. 5*804 cc 3 422 c< európai faj.................................. ... ... 7*079 « B oudin (1857), Magitót (1867), Vincent (1865), Chervin (1884), Lagneau (1887), Dubois (1891) vizsgálták Franciaországot lakó különböző emberfajták fogait és igen nagy különbséget találtak a kelta (celte) eredésű és a cimber (kimrique) eredésű csoport között. E két csoport közül az első bizonyéit basonlíthatlanúl rosszabb fogazaténak. Röse (1896,) mutat reá először az arcalak és a fogromlás között a szoros kapcsolatra. Az Egyesült-Államok déli államaiban a négerek fogai rosszabbak, mint a fehér fajoké. Savage Landor (1899) a tibetiek fogazatát találta rendkívül rossznak. Dr. Charézieux szerint
