Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)
A fogzás zavarai
40 A fogzás zavarai. nésére. Tapasztalunk akárhány esetben nagy nyálfolyást 6 — 7 hónapos gyermeken oly esetekben is, ahol fog még egyáltalán nem mutatkozik; és tapasztalunk a 6 — 7. hónapban nagy nyálfolyást oly gyermekeken is például, akik világrahozott fogakkal — ez időben már metszőkkel — már, illetőleg még, nincsenek fogzásban. A szajnyálnak bővebb és bővebb elválasztása tisztán a táplálékváltozással áll viszonyban: tisztán élettani jelenség, amely a fogzással semminemű összefüggésbe nem hozható. Ez a szájnyáltöbblet, ez a «nyálfolyás» nem kóros, és ezt nem kóros fogzás okozza. Azt a körülményt pedig, hogy az ily nagyobb mennyiségű szájnyál a szájrésböl aláfolyik, Fleischmann igen jól magyarázza azzal, hogy ebben az időben (6—7 hónap) a gyermek fejét egyenesen tartja, míg ezelőtt fekvő helyzetben a szájnyálát lenyelte. Az úgynevezett dentitio difncilisnek általános tünetéül emlegették a foglázat. Számos vizsgáló (mint Förster, Tinlayson, Pilz, Stuckton) beható tanulmány tárgyává tette a gyermek hőmérsékét a fogzás ideje alatt és egyaránt arra az eredményre jutott, hogy ez ugyanazon határok között mozog, mint különben; Tapasztalásunk szerint nehéz fogzás által feltételezett fogláz nincs és hogyha mégis mutatkozik fogzás alatt láz, az minden esetben más, talán nehezen kónsmézhető megbetegedés jele. Az általános megbetegedések sorában, melyekről mint a nehézfogzás közvetlen következményeiről megemlékezni szokás, olyanokkal találkozunk, melyek az idegszférába sorozhatok. Ide számítható jelenségek: általános nyugtalanság, álmatlanság, részletes vagy általános izomgörcsök stb. Kas- souitznak minden tudományos kritikát kiálló statisztikája, melyben összeállítva találjuk a2 úgynevezett funkcionális görcsöket, azokat, melyek nem mint részjelenségek, bonctanilag kórismézhető agygerincbántalomnak jelentkeznek, látjuk, hogy 100 eset közül az első év első felére 39, a másodikára csak 26 esik. Sokkal több az első félévben, mint a másodikban mely félévben a fogzás befolyása következtében joggal várhattunk volna nagyobb emelkedést. Azt hisszük, eléggé megokolt e tekintetben az a véleményünk, hogy a tényleg előforduló görcsök egyik-másik fog előtörése idejében nem magában a fogzásban lelik magyarázatukat, de egyáltalán azon körülményben, mely szerint ily zsenge korban minden legkisebb körülmény elégséges arra, hogy hasonló görcsöket kiváltson. Messze vezetne itt felsorolni mindazon okokat, azon bántalmakat, melyek ilyen görcsök igaz alapját képezik. Csak legyen szabad kiemelnünk a rahitiszt s az ezáltal feltélezett eklampsziát. A görcsök és az elhúzódó fog zás között csak egyetlen összefüggés uan és ez az, hogy mindkettőnek okozója egy és ugyanaz: a kranio- tabesz. Az agy, a medulla oblongata izgatottsági állapotának, melyet a koponyacsontok rahitiszes állapota okoz, tudandók be azon jelenségek, melyeket mint spazmusz mutanszt, laringospazmuszt stb. írtak le s hoztak
